Olgával, akivel nagyon jóban lettünk az ösztöndíj alatt, átutaztunk az utolsó héten New Yorkba…

Vasárnap délután meghívtak minket vacsorára (vagyis a hamburger). Ha Dante ismerte volna Christophert, akkor a Paradicsomban Istenre nem úgy hivatkozott volna, hogy „akkor megláttam a pontot”…

Amikor átléptem hétfő reggel a Prezi küszöbét, megvallva az igazat, arra számítottam, hogy kapok majd egy projektet, amit el kell vinnem egyedül A pontból B pontba, de nem így történt.

Azt mondják, Amerikában minden olyan nagyon hatalmas. A terek, az utcák, az autók, a dudaszók, a járdák és még a lehetőségek is…