Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin

A magyar szülők megküzdési stratégiái krízishelyzetben - Az Edisonplatform és a Gemius Hungary közös kutatása (2020)

A szülők 56%-a sokat tanult az elmúlt időszak kríziséből, de 81%-uk aggódik amiatt, hogy a gyerekek eltávolodtak barátaiktól

“A tavaszi hónapok megmutatták, hogy amiről már régóta sejtjük, hogy a jövőben nélkülözhetetlenek lesznek, azok nemcsak teóriák vagy a jövő sci-fi forgatókönyvei, hanem már ma is kulcsfontosságúak: az alkalmazkodókészség, a problémamegoldás, a kreativitás elengedhetetlen volt az elmúlt időszak átvészeléséhez szülőknek és gyerekeknek egyaránt” – emelte ki Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője. A két legfontosabb családi hozadéka az elmúlt időszak viharainak: a válaszadók 56%-a sokat tanult ebből a nehéz időszakból, másrészt több lett a beszélgetés és a figyelem a családokban (46%). A gyerekek önállóságot tanultak, és jobban megbarátkoztak a digitális térrel. A legnagyobb veszély, amelynek a gyerekek hosszútávon is viselhetik az utóhatásait, és muszáj foglalkozni vele, az a társak és barátok hiánya. A magyar szülők legnagyobb aggodalma, 10-ből 8 válaszadó szerint, hogy a gyerekek elvesztették a kapcsolatot a barátaikkal, sőt 10-ből 5 szülő az elmagányosodás, elszigetelődést azonosította legkritikusabb hosszútávú veszélyforrásként a gyerekek életében.

A kutatást az Edisonplatform a Gemius Hungary-vel közösen végezte, és reprezentálja a 18 éven felüli magyar internetező népességet, akik 3-14 éves korú gyerekeket nevelnek. „A legfontosabb célunk az volt, hogy egy tiszta képet lássunk egy nagyon érzelmes és viharos időszakban is, és megértsük, hogyan hatottak az elmúlt hónapok a családok, gyerekek életére, hogyan küzdöttek meg a nehézségekkel, segítsünk a tanulságok levonásában, és így a jövőre készüljünk. Ez fontos számunkra is, és ezért támogattuk a kutatást. ”- mondta Baittrok Borbála, a Gemius Hungary kutatási vezetője. Tanulni pedig lehetett, és nem is keveset, ezt pedig a válaszadók is megerősítették, 56 százalék szerint az elmúlt hónapok nehézségeiből sokat tanultak, így ez lett a legfontosabb hozadéka a nehéz időszaknak.

Mire van szükség az életben való boldoguláshoz?
“A jövőben a specializált szaktudás mellett felértékelődnek azok a képességek, amelyek minden helyzetben, és bármilyen váratlan, dinamikusan változó szakmában, iparágban, világban relevánsak. Az lesz a fontos, hogy merünk-e a bátorságunkra, kíváncsiságunkra, kreativitásunkra támaszkodva alkalmazkodni a kihívásokhoz- és erre kell tanítanunk, bátorítanunk a gyerekeket is. A mögöttünk álló hónapok tisztán megmutatták, hogy ezek már ma is kulcsfontosságúak, nem csak a jövőben lesznek azok.”- mondta Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője.

A magyar szülők toplistáján a kommunikáció, kitartás, problémamegoldás és az alkalmazkodókészség szerepelt, amikor arról kérdeztük őket, mire van szüksége a gyerekekeknek ahhoz, hogy jól boldoguljanak az életben, és ezek megelőztek olyan tényezőket is, mint a jó szakma vagy a tárgyi tudás. Anyukák és apukák kicsit másképp látják ezt a képet: az anyukáknak a kitartás, az önismeret magasabb helyen szerepelt, míg az apukák számára az alkalmazkodóképességet, az együttműködést és a digitális világban való eligazodás hangsúlyosabb volt, és ők a pénzügyi ismereteket is magasabbra értékelték.

Mire van szüksége a gyerekeknek, hogy jól boldoguljanak a világban? – Toplista a szülők szerint 

Készen állunk a digitális oktatásra?
Anélkül, hogy minősítenénk a digitális oktatást, a szülők véleménye a következőket mutatta meg: nem a számítógépek okozták a legnagyobb problémát, a családok többsége ezt meg tudta oldani vagy saját erőből vagy kölcsöngéppel, felváltott használattal. Viszont 10-ből 9 szülő úgy érzékelte a digitális tanulás azt jelentette, hogy a gyerekek feladatokat kapnak, amiket vissza kell küldeni, és csak tízből három mondta, hogy online órákon vettek részt a gyerekek, 14%-uk számolt be arról, hogy a tanárok a tanórákon túl is gondolkodnak a gyerekek igényeiben, és például beszélgetést szerveznek a gyerekekkel. A digitális átállás 10-ből 4 családnak könnyen ment, viszont 24%-uknak okozott nehézséget, és sokkal nagyobb terhet rótt az alacsonyabb iskolai végzettségükre, akiknek körében minden második családnak küzdelmes volt az átállás. A válaszadók harmada szerint érdemes lenne megőrizni a digitális oktatás egyes elemeit.

Mit nyertünk és mit veszítettünk?
Több beszélgetés, és több figyelem egymásra, ez volt az elmúlt időszak pozitív serpenyőjében. Nemcsak a gyerekek tanulására jutott több idő, mint eddig, hanem a velük való kikapcsolódásra is. Emellett a gyerekek számára a legfontosabb hozadék az volt a szülők véleménye szerint, hogy jobban eligazodnak a digitális világban, önállóságot is tanultak és fejlődött az alkalmazkodóképességük.

A nőkre több teher nehezedett, legnagyobb problémaként azt élték meg, hogy nagyon nehezen egyeztették össze a munkát és a gyerekkel való foglalkozást (nők: 58% vs. férfiak: 33%), illetve a házimunkában sokkal kevésbé érezték, hogy családi munkamegosztás lenne, érdekes módon a férfiak 47 százaléka úgy érezte, hogy megosztották a házimunkát, míg a nőknek csupán 22 százaléka számolt be erről. Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben azzal az állítással is sokkal jobban egyetértettek a nők, hogy egyedül érzik magukat a problémáikkal (20% vs. 10%). Ez a helyzet az anyukákban vezetett inkább arra felismerésre, hogy érdemes változtatni a család életén (nők: 30% vs. férfiak: 14%).

Mit tanulnak ebben a nehéz helyzetben a gyerekek, amit a jövőben kamatoztatni tudnak?

Hogyan küzdünk meg egy krízissel?
A leggyakrabban alkalmazott praktika a beszélgetés volt a gyerekekkel, a válaszadók 67%-a kezelte úgy a helyzetet, hogy őszintén igyekezett beszélgetni a gyerekekkel, és a közös családi programoknak és játéknak igyekeztek időt teremteni a szülők. A középmezőnyben foglalt helyet a humor a nehéz helyzetekben, a napirend kialakítása vagy a mindennapi testmozgás. Kevesebben gondoltak arra, hogy az egészséges étkezésnek, a képernyő előtt töltött idő korlátozásának, vagy a kreatív tevékenységekben való feloldódásnak is fontos szerepe lehet egy nehéz időszakban.

Milyen veszélyre figyeljünk oda?
Az elmúlt időszak magasan legnagyobb veszélye, amely hosszútávon is érintheti a gyerekeket, a barátok társak hiánya (81%). De emellett toplistás lett a mozgáshiány, a monotonitás és ingerszegény környezet, és a túl sok képernyőhasználat (érdekes módon ettől aggódnak a szülők, mégis kevesen korlátozzák, minden negyedik családban vannak erre vonatkozó elvek). A szülők 48 százaléka aggódik, hogy a gyerekek lemaradtak a tanulásban, és a szülők mintegy negyede tart attól, hogy gyermeküknek megrendült a biztonságérzete a világban.

Mi a legnagyobb hátránya a koronavírus okozta helyzetnek, ami akár hosszabb távra is negatívan hathat a gyerekek életére?

A magányosság problémája azért kritikus, mert ha a kapcsolataink kerülnek veszélybe, annak sokrétű következményei vannak, ráadásul a kapcsolataink jelentik a legfontosabb védőhálót a nehéz helyzetekben, és erős alapjai lehetnek a rugalmas alkalmazkodóképességnek is. Még messzebb tekintve pedig azért kulcsfontosságúak, mert a munka jövőjének világában a csapatok, az együttműködés, a mások felé való empátia alapját rakják le.

Az elmúlt időszak mérlegének megértése segít abban, hogy a válság rövidtávú szemellenezőjét, hosszú távú, jövőorientált gondolkodásra cseréljük. A kríziseket érdemes nem elfelejteni, hanem tudatosítani, hogy mit hoztak az életünkbe, mit tanultunk belőle, így tudunk fejlődni.

 

 

 

A túlhajszolttól a kívülállóig

A magyar szülők megküzdési stratégiái krízishelyzetben

 

Az elmúlt hónapokban összecsapott az internet szülői népe, voltak a boldog családi örömökben feloldódó, kovászt nevelők és boldogan gyurmázók csoportja, és a másik oldal, akik elkeseredetten küzdöttek egyszerre azzal, hogy tanárai, szülei, barátai legyenek a gyerekeknek, és a poklot járták meg. Legalább is így tűnik első látásra a szülői csoportok bejegyzéseit böngészve a közösségi médiában. Ennyire egyszerű lenne? És vajon mi volt a legjellemzőbb szülői élethelyzet és stratégia Magyarországon?   

A családok életébe sokféle módon szólt bele az elmúlt hónapok krízise, és nem is egyféleképpen élték át, különböző élethelyzetek és megküzdési stratégiák jelentek meg. Mi ezekre voltunk kíváncsiak, és az Edisonplatform és Gemius Hungary közös kutatása többek között arra kereste a választ, hogyan hatottak az elmúlt hónapok a gyerekek és a családok életére, hogyan küzdöttek meg a nehézségekkel. „A legfontosabb célunk az volt, hogy egy tiszta képet lássunk egy nagyon érzelmes és viharos időszakban is, és és tanuljunk az elmúlt időszakból.”- mondta el Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője. A kutatást az Edisonplatform a Gemius Hungary-vel közösen végezte, és reprezentálja a 18 éven felüli magyar internetező népességet, akik 3-14 éves korú gyerekeket nevelnek. 

 

“Öt különböző szülőtípust azonosítottunk, a túlhajszolttól a kívülállóig. Nem értékelni szeretnénk az egyes stratégiákat, mert nem szabad elfelejteni, hogy mindenkinek a lehetőségei, háttere is jelentősen befolyásolta azt, hogyan tudott alkalmazkodni a kihívásokhoz. Emellett fontos, hogy lássuk a helyzetek és stratégiák tárházát, akár szembenézzünk azzal, vajon melyikbe tartozunk és abból mit tudunk tanulni.” mondta el Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője.

 

A kívülálló – “Nem az én asztalom” (27%)

Kezdjük a talán legegyszerűbb stratégiával, akiknél a helyzet nem változott az elmúlt hónapok krízisének hatására, nem történt változás munkamegosztásában, nem lett több a beszélgetés a családban, és nem tanult együtt a gyerekével. Jellemzően ez a stratégia azoknál alakult ki, akiknek továbbra is be kellett járniuk dolgozni, kisebb gyerekeket nevelnek, kisebb településeken élnek és alapfokú végzettségűek, és ez egy “férfias” csoport (azaz felülreprezentáltak ebben a csoportban a férfiak).

 

A túlhajszolt – “Nagyon nehéz időszak” (21%)  

A túlhajszoltak egyszerre küzdöttek jelentős anyagi gondokkal és családi konfliktusokkal. Utóbbival összefüggésben a krízis nem hozta össze a családot, nem kommunikáltak többet egymással, sőt ennek a csoportnak a tagjai egyedül érezték magukat a problémákkal. Nehezen tudták összeegyeztetni a munkát és a gyerekekkel való foglalkozást, és sokat tanultak a gyerekekkel, amit nagyon nehezen éltek meg. Ennek ellenére kevesebb lett az együtt töltött minőségi idő, amit a tv és a számítógép pótolt ki a gyerekeknél. A legfőbb aggodalmuk, hogy a gyerekek lemarad a tanulásban, elveszti motivációját, és a családi konfliktusok is rányomják a bélyegét a gyerekek jóllétére. Ebben a csoportban felülreprezentáltak a városban élő nők (36-49 évesek), akiknek változatlanul be kellett járniuk dolgozni. 

 

A kiegyensúlyozott – “Osszuk fel a teendőket” (19%)

Ennek a csoportnak pozitív változásokat hozott a válság a családi életben: több beszélgetés, és egymásra fordított figyelem jutott mindenkinek, és változtattak a család munkamegosztásán, hogy kiegyensúlyozzák a terheket. Könnyebben birkóztak meg a munka és a gyerekekkel való tanulás összehangolásával, és nem okozott nagy nehézséget a digitális átállás, mert ennek a csoportnak a tagjai otthonosabban mozognak a digitális térben. Náluk jellemzőbben jelentek  meg a humor, a napirend bevezetése, vagy az alkotó tevékenységek a megküzdési praktikák részeként. A csoport tagjai között jellemzőbben vannak jelen a fővárosiak, felsőfokú végzettségűek és a férfiak. 

 

A pozitív – “Lehetőség a fejlődésre” (18%)

Ők azok, akik azt érzik, hogy sokat lehet tanulni egy nehéz időszakból is, és ez igaz a család életére is, rájöttek, hogy érdemes változtatni a család életén, és nem féltek ezt megbeszélni egymással. Jobb is lett a munkamegosztás a családban. Önmaguk fejlesztésére is fordítottak figyelmet. Ennek a csoportnak sem idegen a digitális világ, és könnyebben ment számukra a digitális átállás, sőt azt érzik egyes elemeit érdemes lenne megtartani a jövőben is. A digitális tér veszélyeit is érzékelték, legfontosabb aggodalmuk gyerekeik kapcsán az online tér veszélyeihez és a képernyő előtt töltött időhöz kapcsolódtak, ennek kiegyensúlyozására törekedtek a mindennapi testmozgásra is. A “pozitívak” között jellemzőbben vannak jelen közép- és felsőfokú végzettségű nők, akik városban élnek, és vagy eddig is sokat dolgoztak otthonról vagy pedig kevesebbet kellett bejárniuk.

 

A kooperatív – “Együtt megoldjuk!” (15%)

Nehéz anyagi helyzetbe kerültek a csoport tagjai, és miközben nagyon nehéz volt számukra a munka és a gyerekkekkel kapcsolatos teendők összehangolása, és alig várják az iskola és óvodakezdést, inkább az együttműködést választották a családon belül. Nem érzik magukat egyedül a problémákkal, és kevesebb konfliktus van a család életében. A “kooperatívak” számára idegen a digitális világ, számukra nehezebben ment az átállás, és nem is szeretnék, ha az online oktatás egyes részei megmaradnának. Az átlagosnál jobban aggódtak amiatt, hogy a gyerekeknek megrendül a biztonságérzete a világban, így megküzdési praktikaként többet beszélgettek a karantén utáni terveikről a gyerekekkel. Férfiak és nők hasonló mértékben vannak a csoportban, és inkább a kisebb településen élő alap- és középfokú végzettségűek tartoztak a kooperatívak közé.