Vasárnap délután meghívtak minket vacsorára (vagyis a hamburger). Ha Dante ismerte volna Christophert, akkor a Paradicsomban Istenre nem úgy hivatkozott volna, hogy „akkor megláttam a pontot” (ami a maga egy dimenziójában végtelen), hanem hogy „akkor megkóstoltam a hamburgert” (ami a maga dimenziójában teljes).
A hamburgerről azóta verseket írtam és egyes változatokat meg is zenésítettem. A szobám magányában szoktam előadni a dalokat, hűséges közönségem a mikro és a hűtőgép. Felváltva ujjonganak.
Visszatérve a munkámra a Prezinél, amellett, hogy hivatásos kísértet voltam, elkezdtem user testeken dolgozni az egyik belső alkalmazáshoz. Ez azt jelenti, hogy különböző hipotéziseket állítottam fel vele és a használatával kapcsolatban, kidolgoztam egy tesztet és olyan embereket kerestem meg tesztalanyoknak, akik később használni fogják az említett alkalmazást. Ahogy a postjaimból is látható, a softskilljeim nem a legjobbak. Az első user test (ami úgy is felfogható, mint egy intenzív beszélgetés) után kis híján kukacpózba vetettem magam, de mivel nem akartam megijeszteni a kollégákat, ezt nem tettem. Callie – aki UX researcher a csapatnál – rengeteget segített nekem, órákon át foglalkozott velem, cikkeket küldött azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell egy kutatást, egy interjút megtervezni és utána pedig a reportot megírni.
Azt hiszem, minden fejlesztőnek át kéne egyszer esnie egy user testen. Mielőtt döntünk, jó, ha minél jobban mintavételezünk és jó információra teszünk szert.
Régebben én is úgy voltam vele, hogy “nem mindegy, hogy hová kerül az a gomb”, hát… nem mindegy. Egyáltalán nem. Amit pedig a legjobban szeretek a Preziben, hogy itt mérnöknek érzem magam és nem női mérnöknek.