Péter Ungvári

Ungvári Péter

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, Prezi, San Francisco, 2013
Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Az én álmom, az én történetem

Minden történetnek kell, hogy legyen egy főszereplője. A klasszikusokat ismerjük: a hős, a világjáró, a legkisebb, de mégis győztes, a tragikus véget érő, vagy a mindent átvészelő hollywood-i típus. Van azonban egy történet, amelyik ezeknél életszerűbb, mégis különösen fontos számomra: ebbe csöppentem bele néhány hónappal ezelőtt, most pedig a világ másik feléről szeretném Veletek megosztani azokat a gondolatokat, amelyek számotokra is érdekesek, hasznosak, akár motiválóak lehetnek.

Ungvári Péter vagyok, vegyészmérnöknek tanulok a Műegyetemen, és idén októberben a Prezi san francisco-i irodájában dolgozom marketing gyakornokként a Bridge Budapest ösztöndíj-programjának köszönhetően. A világ másik felén három testvér, két szülő, barátnőm és számos barátom segített az előző hónapokban, hogy megvalósuljon az álmom. A pályázati projektjeim mottója is ehhez kapcsolódik: “I dream. I do.” A marketing és design területen hibrid hajtással közlekedtem a pályázati folyamat során, igyekeztem mindkét területen a másik oldalt is felhasználni, és egy júniusi reggelen, Fizikai Kémia vizsgára készülődve, hajnali 5 órakor kaptam az e-mailt: “Gratulálok, a Prezi téged választott marketing területen, és szeretettel fogad San Franciscóban.” A korai időpont ellenére fellármáztam a házat (ezúton is elnézést az érintettektől), érthető lelkesedéssel 🙂 (Örömömet az sem szeghette, hogy aznap nem jutottam túl a vizsga beugróján egy felső index elhagyásával.)

Számos találkozás, beszélgetés, vízummal kapcsolatos ügyintézés után szeptember 28-án életemben először repülőre szálltam, hogy 17 órányi repülés után először tegyem lábam az USA földjére. Ezerszer átböngésztem minden, a városról szóló érdekesebb weboldalt, halmokban álltak a megnézendő látványosságok a fejemben, de amikor megérkeztem, a valóság fejbevágott. A felhőkarcolók, óceánpart, pálmafák (nem Miami, de így is van belőlük jónéhány), és sok egyéb apróság, amik megkülönböztetik az itteni társadalmat attól, amiben eddig 19 évet eltöltöttem.

A reptéren Faix Csabáék vártak, akik a TV2 részéről kinn forgattak immáron több mint egy hete a LogMeIn és a Ustream után a Prezinél, így a kellemest a hasznossal összekötve elhoztak a szállásig, cserébe össze kellett szednem magam, és tízezer kilométer után összefüggő mondatokban válaszolni a kérdéseikre (aki látta, döntse el, hogy sikerült-e). Megérkezve lehuppantam az ágyra, és csak annyit mondtam félhangosan: “Megérkeztem.” Ennyi várakozás, feladatmegoldás után megvalósult, amiről áprilisban még csak álmodtam.

Oldalunk sütiket használ, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletek

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezárás