Az első napjaimat Bostonban még a kapkodás jellemezte azonban a hét második felére már sikerült felvenni a LogMeIn iroda ritmusát. Ekkorra már nagyjából tudtam ki kicsoda, hol ül, mikor és hol vannak megbeszélések, min fogok dolgozni, hogy lehet tárgyalót foglalni, hogy tudok technikai segítséget kérni, hova érdemes menni ebédelni, meddig lehet maradni este (remélem nem lepek meg senkit, hogy bármeddig), stb.. Brian-nel – a UI/UX department vezetőjével – még az érkezésem után átvettük milyen feladatok érdekelnek és miben tudnék részt venni az elkövetkező pár hétben. Mivel minden lehetséges UI, UX feladat és a cég felépítése is érdekelt ezért több projektet is bekészítettünk, hogy minnél több különböző csapattal tudjak együtt dolgozni és így minnél többet lássak a cégből.
Az első hét mėg a Budapesten elkezdett prototípus iterációk gyártásával, tesztelésével és ajánlások írásával telt. Közben amennyire az időm engedte és akivel csak alkalmam nyílt beszélgettem, meetingekre jártam és elmentem a frissen felvett alkalmazottaknak tartott előadásokra is ahol közvetlenül a termék vezetőktől lehetett megismerni a cég aktuális helyzetét ami a később még jól jött.
Az irodában nem volt nehéz jól érezni magam, napközben könnyed és nyitott hangulat volt, autoritásnak nyoma se volt, ezt tovább erősítette a váratlanul kitörő majd ugyan olyan hirtelenséggel abba maradó légfegyver háborúk vagy akár a heti rendszerességgel megtartott délutáni sör osztások (igen) persze csak a munka idő vége felé.
Lassan a napok kezdtek emberi formát ölteni: reggel edzés, délelőtt munka, délben ebéd, délután munka, este munka. Így mire hazaértem már semmire sem volt erőm és éppen, hogy csak lehunytam a szememet mar kezdődött is a következő nap, de ez egy cseppet sem zavart mert maga a közeg és a feladat nagyon motivált, nem is akartam mással foglalkozni!
