Még a San Francisco-i reptéren voltam amikor Eric barátomba botlottam aki velem együtt utazott az ország egyik legöregebb városába, Bostonba, így a repülő út csak egy pillanatnak tűnt. Érkezésem után az első dolgom egy gyors felfedező út volt. A város központ természetesen filmbe illően tiszta és rendezett bár a központ mérete – ahogy már San Francisco-ban is – meglepően kicsinek láttam. Később rájöttem, hogy az elvárásaim voltak nagyok. 🙂 Természetesen a downtown itt is zsúfolásig tele van toronyházakkal mégis amint az ember kilép ebből az amúgy meglepően kis körből helyüket a filmekből már jól ismert vöröstéglás épületek váltják fel oldalukon feketére mázolt tűzlépcsőkkel. Ebben a tekintetben a North End nevű olasz negyed volt a leghangulatosabb a keskeny kis utcáccskákkal, sikátorokkal, kávézókkal, boltokkal. Boston mind emellett a világ egyik vezető innovációs központja is, a környéken találhatóak a világhíres Harward és MIT Egyetemek is ami rengeteg tehetséget vonz a városba.
A szállásom csak pár percre volt a LogMeIn Summer Street-i irodájától így minden reggelt a Boston Tea Party múzeum mellett vezető rövid sétával kezdtem.
Az első nap Brian várt rám, ő a UI/UX department vezetője egy nagyon magas és nyugodt természetű figura. Bár könnyen letagadhatna tíz évet (mert pont ennyivel hittem fiatalabbnak) már harmincas éveinek közepén jár. Brian az első perctől kezdve hihetetlen profi volt, mindent megtett, hogy otthonosan érezzem magam a LogMeIn-nél ami sokat segített abban, hogy a feladataimra tudjak fókuszálni. Ahogy Szilvi Budapesten úgy Brian is körbe vezetett az épületben (ami önmagában egy külön bejegyzést érdemelne) majd több tucat embernek mutatott be köztük az egyik alapítónak, Michael Simon-nak is aki (nem meglepő módon) éppen asztalánál ült ami mint mindenki másé egy közös térben van. Nem messze Michael asztalától Brain rámutatott két másikra, az egyik az övé volt a másikat pedig nekem rendezték be ahol már várt egy Mac Book Pro extra monitorokkal, telefonnal, felhasználó nevekkel, stb. minden gondosan előkészítve. A nap még el sem kezdődött de már alig tudtam követni az eseményeket. Ezután Briannal leültünk egy nyugodtabb sarokba majd elővette jegyzetfüzetét, írásra készítette jellegzetes narancs sárga filc tollát majd felém fordulva azt kérdezte: “Mire van szükséged, és én miben tudok neked segíteni?”
