Egy furcsa érés kerített hatalmába miután hazaértem. Egy darabig nem értettem mit is érzek igazán, de aztán leesett: honvágyam van. Még akkor is, ha életem legnagyobb részét Budapesten töltöttem és mindösszesen csak 1 hónapot éltem Amerikában, ennyi idő is elég volt, hogy otthon érezzem magamat. És most hiányzik.
Megpróbáltam összeszedni, mik is azok a dolgok amik legtöbbször eszembe jutnak.
Az időjárás
Kis dolognak tűnhet, de nem az. Ha csak egy mondatban szeretném összefoglalni, akkor az ennyi lenne: a napszemüvegemet nem igazán láttam mióta hazajöttem Kalifornából. Kicsit nehéz már elképzelni, hogy hétvégénként naptejet kellett magunkra kenni miközben készülődtünk a biciklitúrára – természetesen szigoróan rövidnadrágban. Most meg inkább téli kabát és sál. Bármit megtennék, hogy újra megérezzem a meleg napsütést itthon.
A város
Imádom Budapestet. Jó pár városban voltam már a világon, de mégis azt gondolom, hogy Budapest az egyik legmenőbb város a világon. De San Francisco szintén igen előkelő helyet foglal el az élhető, barátságos és élettel teli városok listáján. Hiányzik a Fisherman’s Wharf, a Mission Street, a street car-ok és a cable car-ok. Hiányoznak a házak és a pálma fák. Hiányzik ahogy az emberek reggelent álmosan kortyolgatják a kávéjukat munkába menet. Hiányzik a város. Csodálatos volt ott lenni.
A kaja
Mi az első dolog ami az eszedbe jut, amikor az amerikai ételekről hallasz? Fogadjunk, hogy a McDonald’s. De ennél nehezen lehetnénk távolabb a valóságtól. Tényleg. Elsőként, több meki van Budapesten, mint San Franciscoban. Másrészt, senki nem eszik ezekben az éttermekben. Vagy legalábbis, egy teljesen más embertípus jár McDonaldsba San Franciscoban, mint Budapesten.
Igazából egyszer sem láttam mekit belülről Amerikában és ez így is van jól. Voltam helyette szuper burger helyeken (mint például a Super Duper), igazi Amerikai burrito helyeken (Chipotle) és csúcs szendvicsezőkben (Hald Bread vagy Merigan) és még tovább is van… És ha épp elég volt a fix éttermekből, akkor bármikor elmehettünk egy az irodától két blokkra levő mindig változó “food truck” állomásra. Na, máris éhes vagyok…
Az emberek
De ami a legjobban hiányzik, azok az emberek. Csak egy hónap alatt, annyi fantasztikus embert ismertem meg, hogy ezt előtte el sem tudtam volna képzelni. A legtöbb szabadidőmet a többi Bridge Budapestessel töltöttem együtt és nagyon szerencsésnek gondolom magamat, hogy megismerhettem őket. Együtt ismertük meg a várost, segítettünk egymásnak ahol csak tudtunk és hamar jó barátok lettünk.
Amikor éppen nem a várost jártam a Prezi irodában voltam a többi Prezissel. Ezek azok az emberek akik éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy minden egyes felhasználónak jobb legyen a Prezi élménye. És mindenki az irodában olyan, mint egy boldog család. Barátságos, törődő és mindig kész segíteni. Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek, még ha csak egy ilyen kis időre is.
