Árpád, az egyik Ustreames mentorom nagyon jó fej volt, ugyanis felajánlotta, hogy elvisz egy road tripre a völgyben, hogy eljuthassak néhány igazán menő helyre. Ez volt a második ilyen utam az öbölben és izgatottan vártam, hogy milyen helyeket fogunk megnézni, ugyanis az útiterv az indulás reggeléig meglepetés volt.
Marci (szintén Bridge Budapest ösztöndíjas) is csatlakozott hozzánk. A San Carlos-i vasútállomás parkolójában találkoztunk, s ott egyszercsak megpillantottuk… egy gyönyörű, fekete Ford Mustang, melynek külseje egyszerre képviselte a teljesítményt, az erőt és a stílust. Sosem ültem még egy igazi izomautóban, szóval önmagában az utazás is nagy élmény volt. Az első megálló a Facebook központja volt. Tudom, tudom, a Facebooknál voltunk már…de a FacebookBAN még nem! Árpád szervezett nekünk egy túrát, aki pedig körbevezetett minket egy ott dolgozó, magyar adatbázis adminisztrátor volt. A Facebook valószínűleg a TOP 1 munkahely egy IT-snek és annak ellenére, hogy egy óriási, több mint 7000 fős cég, sok szempontból még mindig startupként működik.
Kifejtem: a cég most is igyekszik folyamatosan innoválni, bővülni és új projekteket indítani. Az ott dolgozók igazán szabadnak érezhetik magukat: nincs szigorú munkaidő, nincs kőbevésett hierarchia, a munkatársak kimagasló juttatásokat kapnak, és egy kényelmes, barátságos, otthonos munkahelyen dolgozhatnak, melynek saját éttermei, bárjai vannak; van bent fodrászat, mosoda, játékterem, de még bankfiók is, mindez persze jórészt ingyenes elérhető az ott dolgozóknak. Az alkalmazottak nemcsak a munkájukban élhetik ki a kreativitásukat – ők dekorálják a campust, akár saját műalkotásokkal is.
Az egyik legzseniálisabb dolog a Facebook HQ-ban, hogy szinte sohasem kell kijönnie az embernek – a dolgozók mindennapi igényeit ki tudják elégíteni házon belül. És ez nem azért van, hogy kihasználják, vagy túlterheljék őket, csupán azért, hogy szerethetővé tegyék a munkahelyüket, hiszen idejük nagy részét ott töltik. A másik dolog, a „hack”.
A „hack” a Facebook terminológiája szerint egy különleges megoldás valamilyen nehéz problémára, melyhez alternatív megközelítés vagy a rendelkezésre álló eszközök és technológiák nem szokványos alkalmazása szükséges. Arra ösztönzik az embereiket, hogy ismerjék fel a hackelést igénylő problémákat és igenis valósítsák meg ezeket a megoldásokat. Nagyra értékelik azokat a kollégákat, akik képesek erre. A másik, hogy a Facebooknál egyszerűen nincs helye az emberek és ötleteik leszólásának – sosem nyomnak el ötleteket, ellenkezőleg, a kreatív gondolkodást favorizálják minden helyzetben. És amikor vitára kerül a sor, a tekintély, a kor vagy a hírnév nem számít – csak az átgondolt, ésszerű érvelés lehet a megállapodás alapja. Mindezek miatt engem a Facebook teljesen lenyűgözött, nagyon vonzó munkahelynek találtam. A Hacker Way-i vizit után a Stanford Egyetem volt a következő úticél, egy legendás intézmény, mely számos zseniális elmével és ötlettel, találmánnyal ajándékozta meg a világot.
Az egyetemnek csodaszép virágoskertje van, saját kápolnája és persze itt található a világ valószínűleg legfejlettebb kórháza is. Miután megcsodáltuk a campust és ettünk egy jót a menzán, tovább is álltunk. Az úticélunk egy hatalmas adatközpont volt. Sok más cég mellett a Ustream is ott tárolta a szervereit. Maga az épület csak egy nagy szürke kocka volt feliratok és ablakok nélkül, kívülről senki sem tudta volna megmondani, hogy micsoda. Bent Árpádnak meg kellett néznie egy routert és elhoztunk egy régi, kiöregedett switch-et is, melyet később Magyarországra szállítottak. Innen még egy ajándékot is kaptam: egy hibás optikai adó-vevőt, mely az egyik Ustream szerverből származik és most a kulcstartómat díszíti. 🙂 Sajnos az építmény szigorú biztonsági előírásai miatt fotókat nem készíthettünk. Elhagyva a szerverparkot erdőkön és hegyes tájakon kocsikáztunk, ahol a szerpentines utakon Árpád végre megmutathatta mire képes a Mustang… Az utolsó állomás a Gray Whale Cove State Beach, egy lenyűgöző, gyönyörűszép óceánpart volt, kicsit hasonló a Big Sur-hoz. Ott megvártuk a naplementét, majd San Carlos-on keresztül visszamentünk San Francisco-ba. Hát nem semmi egy nap volt…
