Indulás
Az utolsó héten legnagyobb örömre megérkezett San Franciscóba a barátom, Kristóf. Úgy terveztük, csinálunk egy körutazást a környéken. Vegas-Los Angeles-San Francisco volt az útiterv. Ez a környéken persze jól hangzik, de igazából Vegas meg LA olyan messzire volt tőlünk, mintha Budapesten azt mondanánk, ha már itt vagyok, elugrom Berlinbe, úgyis itt van a környéken.
(Úristen ezek ŐRÜLTEEEK!) Ilyen volt Vegas
Vegas. Do you want to visit it someday? Okay, here are my ultimate traveller tips for you.
1. There is a croupier, called David in the Riviera Casino, at the 1$ blackjack table. Do not ever play with him! He always deals 21.
2. Wanna win some money, eh? Take some jackets and warm sweaters with you. The casinos in Vegas (like every other buildings in the U.S.) are extremely chilled, I could even freeze during playing.
3. At some point during the sightseeing, you may feel like you have an LSD trip. Don’t worry, you haven’t. Yes, this tree is really singing in the Hotel Bellagio. Um, yes, it’s and erupting Volcano near the fake Saint Mark Square. And yes. That’s a huge tiffany lamp near the fake Eiffel Tower. Don’t worry, it’s just Vegas.
Los Angeles, köszi!
Magyarország igazából egy falu. Egy nagyon pici falu. Ez volt az első érzésem, mikor megérkeztem LA-be. Ez a város elképesztően nagy, sokszínű és néha picit félelmetes.
Az Airbnb-nek hála rátaláltunk Vee-re, az elbűvölő indiai hostunkra, aki nagyon sokat segített nekünk a város megismerésében és tök jófej volt. Néhány nagyon jó hely és kedves meghatározhatatlan jelenség a városban: Az utolsó könyvesbolt, Griffith Obszervatórium, Getty Múzeum, Ferndell Múzeum, Venice beach, fura nagy növények és a kedves kis halott mókus nem messze a Griffith Parktól. Nyugodjék békében.
Ami a legjobb dolog LA-ben és tilos kihagyni: úszni kell az Óceánban! Vagyis legalább úgy tenni, mintha úsznál… Vagy legalább nem belefulladni… Mindenestre tényleg jó móka, ha ki tudsz jönni a hullámoktól.
Aztán kétszer haza
Végül hazaértünk San Franciscóba. Két napunk maradt teljesen elbúcsúzni ettől a csodálatos várostól. Vettünk egy csomó ajándékot (sört, mogyorókrémet és sört), és ettünk egy utolsó, búcsú kagylólevest a Fisherman’s Wharf-nál. (Illetve csak én ettem, a barátom nem igazán rajong a tengeri herkentyűkért.)
A haza utam pedig egészen könyvbeillő történet volt, minden rossz dolog megtörtént, ami megtörténhetett, kivéve talán a zuhanást. A legjobb dolog a Lufthansa sztrájkban és a csomag elvesztésben pedig az, hogy lehetőséged nyílik egy csomó új barát szerzésére! Tök jó, tényleg, lehet együtt panaszkodni, szomorkodni, keresgélni, várakozni, átszállogatni és a végén már el is felejted az egész bajlódást.
Azt hiszem, már sejtitek, hogy ez az utolsó posztom itt a Bridge Budapest blogon. (A sajátomon persze folytatom, akinek nagyon hiányoznék, megtalál a Limlomdombon.)
Ezennel szeretném megköszönni a Bridge Budapestnek ezt az elképesztően csodálatos 5 hetet, amit kint tölthettem San Franciscóban. Elmondhatatlanul hálás vagyok Nektek, köszönöm.