Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Kínán belül több nagyvárosban is járhattam. Az első sanghaji hetem után Simonnal, az NNG egyik helyi munkatársával, elrepültünk Sencsenbe.
Dél-Kína az ország leginkább iparosodott régiója. Meg az egész világé is, hiszen az emberiség teljes ipari termelésének a körülbelül 60%-a zajlik itt. Kínában ez a különleges: ami az országban soknak számít, az már az egész világon is az.
Mielőtt odautaztam, Sencsent egy indusztriális városnak képzeltem el, nagy üzem- és gyárépületekkel, szegényes környezetben. Ennél nagyobbat nem is csalódhattam volna. A gyárakat már kitiltották a városból, az elővárosokban illetve a város vonzáskörzetében működnek már csak. A belváros pedig bármelyik világvárossal felveheti a versenyt. Természetesen itt is gomba módjára szaporodnak a felhőkarcolók (ez már szinte unalmas), például a világ 13. legmagasabb épülete, a KK100 2011-ben készült el. Nem tévedés New York-hoz hasonlítani, Sencsenben már több mint 15 millióan laknak. Mégis egy élhető méretű városnak tartják az országon belül. Ami még váratlanul ért, az a gazdag és szép városi növényzet. Sencsen ugyanis egy trópusi város pálmafákkal és különleges virágokkal.
Sencsen 35 éve még csak egy halászfalu volt. Azóta elég nagyot fordult itt a világ, még Kína más részeihez képest is, hiszen például Sanghaj, Peking mind nagyvárosok voltak már régebben is. Hiába nem a halászatből él a város, a tenger nyújtotta finomságok még mindig fontosak. Simon elvitt egy olyan étterembe, ahol rengeteg féle hal, rák, kagyló és még ki tudja milyen finomság úszkált akváriumokban, csak ki kellett választani, hogy mit szeretnénk pár perc múlva az asztalunkon látni. Talán életemben nem ettem ilyen finom és friss halételeket.
Sencsenből alig egy óra vonatúttal érhető el Hong Kong, volt brit gyarmat. A város már évek óta Kína része, de még mindig van határ, és kicsit más szabályok léteznek annak két oldalán. A gyarmati örökség része például, hogy az autók az úttest bal oldalán közlekednek, sokan beszélnek angolul (Kínához képest legalábbis) és úgy általában a kultúra talán közelebb van az Európában megszokotthoz.
Jópár látnivaló akad Hong Kongban, az óriás Buddha szobortól a gyönyörű templomokon keresztül a fantasztikus tengerparti panorámáig. Helyi sajátosság az elképesztő zsúfoltság, az épületek egymáshoz nagyon közel állnak, sok a keskeny, sikátor szerű utca. Olyan kevés a hely, hogy sokszor a járda el sem fér már az autók mellett, ezért sokszor felüljáróval oldják meg ezt a problémát (nagyon jó ötlet).
