A Bridge Budapest Magyarországról indult, mára globális sikert elért vállalkozások együttműködéseként jött létre, célja, hogy az alapító cégek, a Prezi, az Ustream, a Logmein és az NNG saját történetét inspirációként tudja átadni a hazai fiataloknak, arra motiválva őket, hogy valósítsák meg ötleteiket, merjenek saját vállalkozást indítani. Idén Pekker Nóra nyerte meg a Bridge Budapest design ösztöndíját. Egy hónapra látogat az NNG North America központjába, az Egyesült Államokba és itt, a Stilblog hasábjain meséli el vendégszerzőként amerikai élményeit, tapasztalatait és kalandjait!
Pekker Nóra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Media Design szak utolsó éves hallgatója, emellett pedig egy belga software fejlesztő cégnél UX designer. A MOME IxD kurzus keretein belül ismerkedett meg az interface designnal és ez inspirálta, hogy elinduljon ezen az úton. Az iskola és a munka mellett saját applikációján dolgozik, amely pszichológia kezelések menetét könnyítené meg mind a betegek, mind az orvosok számára.
Az NNG az autóipari navigációs piac megkerülhetetlen, hazai központú szoftverfejlesztő cége. Termékük az iGO Navigáció autókba épített navigációs rendszer elemeként a világ 10 legnagyobb autógyártójából 7-nek a különböző márkáiban megtalálható. A 2004-ben 4 fős garázscégként indult vállalat dolgozóinak száma 2015 végére várhatóan eléri a 900 főt. Jelenleg 12 irodája van a világ öt kontinensén. Nóra amerikai látogatásának alkalmával John Finnegan és Randy Tyner mentorálásával nyer betekintést az autó navigációs világ UX/UI tervezési folyamataiba.
Min dolgoznak az NNG-nél a saját termékfejlesztésen kívül? Hogyan zajlik a tervezési folyamat egy amerikai cégnél? És végül, de nem utolsó sorban melyik a legjobb fánk lelőhely a városban?
Hétfő reggel, ma lesz az első munkanapom Amerikában! Megreggelizek a hotelben, természetesen sokat és édeset, ahogy itt mindenki csinálja. A tejszínhabos waffelem fölött merengek, vajon mi lesz ma? Hogyan dolgoznak a designerek Amerikában? Hogyan telik egy munkanap? Milyen programokat használnak? Ez, és még sok hasonló kérdés zakatol a fejemben, de indulni kell. Hát akkor kalandra fel, Mustangba be, navigáció on, kezdődjön a nap! Megérkeztem, gyorsan körbevezetnek az irodában, és elmesélik, milyen projekten dolgoznak éppen, és nekem mi lesz a feladatom. Ez volt talán a legnagyobb kérdőjel számomra: min fogok itt dolgozni, és min dolgoznak ők az év nagy részében? Ha az NNG-t említem, mindenkinek az iGO Navigációjuk ugrik be. Ha őszinte akarok lenni, akkor én is nagyjából ennyit tudtam a cégről. Na de ez egy jól működő kész termék. Mit lehet ezen még csiszolni? Vagy min dolgoznak még ezenkívül a designerek az NNG-nél?
Ezekre a kérdésekre azonnal választ is kaptam. Kiderült, hogy az Amerikai headquaterben a saját termékfejlesztésen kívül, még sok más projekten is dolgoznak a designerek, amikre nem is gondoltam volna. Számos nagy nemzetközi autó márkának van valamilyen projektje a tervező asztalukon. És ne csak navigációra gondoljunk! Az első projekt pl. amin dolgoztam egy entertainment system a hátsó ülésen utazóknak. Az interface az első ülések hátoldalában elhelyezett screen volt, amelyet a hátul utazók használhatnak. De készül itt műszerfal design is, és tulajdonképpen bármilyen a kocsikban megjelenő interface. Hát ezen dolgoznak az NNG-s designerek!
A másik, amin sokat elmélkedtem, hogy vajon hogy megy itt a tervezés. Vajon milyen programokat használnak, milyen a légkör, hogyan osztják ki a feladatokat stb. Meg is voltam szeppenve, hátha olyat várnak el, amit nem tudok. Így amikor elkezdtem a fent említett projekt drótvázán dolgozni, az volt az első kérdésem, hogy ők hogyan szokták és melyik szoftvert használjam hozzá. Nagy kő esett le a szívemről amikor az volt a válasz, hogy amiben nekem a legkényelmesebb dolgozni. Elindult egy diskurzus a kollégák és köztem, ki mit hogyan szokott és miért. Azt éreztem hirtelen otthon vagyok, a designer az designer, akkor is, ha a világ másik végén van. Ugyanazokat a programokat használjuk, ugyanazok a problémáink velük, ugyanazokat a dolgokat találjuk esztétikusnak, es ugyanazokon a dolgokon nevetünk. Egy nyelvet beszélünk: design. Innentől fogva nem éreztem magam kívülállónak.
Illetve meg aznap egy igen értékes tudásra tettem szert: hol lehet a legjobb fánkot enni a környéken. Tudatlan európai módjára az első Dunkin Donutsnál elérzékenyültem és úgy éreztem, nincs tovább, ez lehet a fánk mennyország. Tévedtem. Mint kiderült, egy normális amerikai állampolgár a Krispy Cream nevű helyen szerzi be a napi fánk adagját és nem akármikor! A bolt ablakába kihelyezett hatalmas neon hirdetés jelzi, amikor friss fánkok elkészültek, így még melegében lehet őket beszerezni. Egyéb tudni való: Fánk fogyasztása naponta ajánlott, minél gyakrabban és természetesen akkor is, ha nem vagy éhes.