Nóra Pekker

Pekker Nóra

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, NNG, Dél-Karolina, 2015
Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

Egy nyelvet beszélünk: design

A Bridge Budapest Magyarországról indult, mára globális sikert elért vállalkozások együttműködéseként jött létre, célja, hogy az alapító cégek, a Prezi, az Ustream, a Logmein és az NNG saját történetét inspirációként tudja átadni a hazai fiataloknak, arra motiválva őket, hogy valósítsák meg ötleteiket, merjenek saját vállalkozást indítani. Idén Pekker Nóra nyerte meg a Bridge Budapest design ösztöndíját. Egy hónapra látogat az NNG North America központjába, az Egyesült Államokba és itt, a Stilblog hasábjain meséli el vendégszerzőként amerikai élményeit, tapasztalatait és kalandjait!

Pekker Nóra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Media Design szak utolsó éves hallgatója, emellett pedig egy belga software fejlesztő cégnél UX designer. A MOME IxD kurzus keretein belül ismerkedett meg az interface designnal és ez inspirálta, hogy elinduljon ezen az úton. Az iskola és a munka mellett saját applikációján dolgozik, amely pszichológia kezelések menetét könnyítené meg mind a betegek, mind az orvosok számára.

Az NNG az autóipari navigációs piac megkerülhetetlen, hazai központú szoftverfejlesztő cége. Termékük az iGO Navigáció autókba épített navigációs rendszer elemeként a világ 10 legnagyobb autógyártójából 7-nek a különböző márkáiban megtalálható. A 2004-ben 4 fős garázscégként indult vállalat dolgozóinak száma 2015 végére várhatóan eléri a 900 főt. Jelenleg 12 irodája van a világ öt kontinensén. Nóra amerikai látogatásának alkalmával John Finnegan és Randy Tyner mentorálásával nyer betekintést az autó navigációs világ UX/UI tervezési folyamataiba.

Min dolgoznak az NNG-nél a saját termékfejlesztésen kívül? Hogyan zajlik a tervezési folyamat egy amerikai cégnél? És végül, de nem utolsó sorban melyik a legjobb fánk lelőhely a városban?

Hétfő reggel, ma lesz az első munkanapom Amerikában! Megreggelizek a hotelben, természetesen sokat és édeset, ahogy itt mindenki csinálja. A tejszínhabos waffelem fölött merengek, vajon mi lesz ma? Hogyan dolgoznak a designerek Amerikában? Hogyan telik egy munkanap? Milyen programokat használnak? Ez, és még sok hasonló kérdés zakatol a fejemben, de indulni kell. Hát akkor kalandra fel, Mustangba be, navigáció on, kezdődjön a nap! Megérkeztem, gyorsan körbevezetnek az irodában, és elmesélik, milyen projekten dolgoznak éppen, és nekem mi lesz a feladatom. Ez volt talán a legnagyobb kérdőjel számomra: min fogok itt dolgozni, és min dolgoznak ők az év nagy részében? Ha az NNG-t említem, mindenkinek az iGO Navigációjuk ugrik be. Ha őszinte akarok lenni, akkor én is nagyjából ennyit tudtam a cégről. Na de ez egy jól működő kész termék. Mit lehet ezen még csiszolni? Vagy min dolgoznak még ezenkívül a designerek az NNG-nél?

Ezekre a kérdésekre azonnal választ is kaptam. Kiderült, hogy az Amerikai headquaterben a saját termékfejlesztésen kívül, még sok más projekten is dolgoznak a designerek, amikre nem is gondoltam volna. Számos nagy nemzetközi autó márkának van valamilyen projektje a tervező asztalukon. És ne csak navigációra gondoljunk! Az első projekt pl. amin dolgoztam egy entertainment system a hátsó ülésen utazóknak. Az interface az első ülések hátoldalában elhelyezett screen volt, amelyet a hátul utazók használhatnak. De készül itt műszerfal design is, és tulajdonképpen bármilyen a kocsikban megjelenő interface. Hát ezen dolgoznak az NNG-s designerek!

A másik, amin sokat elmélkedtem, hogy vajon hogy megy itt a tervezés. Vajon milyen programokat használnak, milyen a légkör, hogyan osztják ki a feladatokat stb. Meg is voltam szeppenve, hátha olyat várnak el, amit nem tudok. Így amikor elkezdtem a fent említett projekt drótvázán dolgozni, az volt az első kérdésem, hogy ők hogyan szokták és melyik szoftvert használjam hozzá. Nagy kő esett le a szívemről amikor az volt a válasz, hogy amiben nekem a legkényelmesebb dolgozni. Elindult egy diskurzus a kollégák és köztem, ki mit hogyan szokott és miért. Azt éreztem hirtelen otthon vagyok, a designer az designer, akkor is, ha a világ másik végén van. Ugyanazokat a programokat használjuk, ugyanazok a problémáink velük, ugyanazokat a dolgokat találjuk esztétikusnak, es ugyanazokon a dolgokon nevetünk. Egy nyelvet beszélünk: design. Innentől fogva nem éreztem magam kívülállónak.

Illetve meg aznap egy igen értékes tudásra tettem szert: hol lehet a legjobb fánkot enni a környéken. Tudatlan európai módjára az első Dunkin Donutsnál elérzékenyültem és úgy éreztem, nincs tovább, ez lehet a fánk mennyország. Tévedtem. Mint kiderült, egy normális amerikai állampolgár a Krispy Cream nevű helyen szerzi be a napi fánk adagját és nem akármikor! A bolt ablakába kihelyezett hatalmas neon hirdetés jelzi, amikor friss fánkok elkészültek, így még melegében lehet őket beszerezni. Egyéb tudni való: Fánk fogyasztása naponta ajánlott, minél gyakrabban és természetesen akkor is, ha nem vagy éhes.

Oldalunk sütiket használ, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletek

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezárás