Az ember hallja ezt a sok sztorit, meg olvassa az interjúkat, de tényleg olyan menő, mint ahogy hangzik? Nos, azt kell mondanom, hogy igen, valóban eléggé menő. Két hete ilyenkor, hétfő reggel még iszonyatosan izgultam. Még 48 óra sem telt el azóta, hogy először életemben átrepültem az Atlanti-óceánt, és máris a Prezi irodája felé masírozok, ahol hamarosan kezdetét veszi az első napom a marketingcsapat tagjaként. Pár hónapja, az álmodozós délutánokon, amikor végigböngésztem az interneten mindent, ami Bridge Budapest, Prezi, Ustream, Logmein, NNG vagy éppen Árvai Péter, nem számítottam rá, hogy ez a pillanat valóban eljön majd. Aztán a VOLT Fesztivál egyik nehezen induló reggelén merő rutinból csekkoltam az emailjeimet, és hihetetlen dolog történt: kiderült, hogy én nyertem a Bridge Budapest 2015-ös marketingösztöndíját, és igen, jöhetek San Franciscóba a Prezihez!
Az ezt követő eksztázis óta már 6 hónap telt el, és végre itt vagyunk, mindjárt én is “Prezilian-né” válok, ha csak egy kis időre is. Mi lesz, miután kilépünk a liftből? Hogy fogom megtalálni a team-et? Mi van, ha olyan feladatot kapok, amit nem tudok megoldani? A liftben felfelé szabályos egymásutánban tapasztalom meg magamon az imposztor-szindróma összes tünetét. Aztán, amikor belépek az irodába, a szorongásom pillanatok alatt eloszlik. Susannah, a mentorom és egyben a Prezi Content Marketing Manager-e kedvesen fogad, megmutatja a helyem, és 3 perccel később már a kezembe is nyom egy MacBookot, es beütemez két meetinget délutánra.
Miután elfoglalom a kijelölt asztalt, egy vidám női hang egy kissé idegenül hangzó “sziá”-val köszönt. Ő Jana, a Folsom Street-i iroda Mood Coordinatora, aki szabadidejében magyarul tanul. Tart nekem egy rövid eligazítást: itt van a gyógyszeres doboz, majd küld emailt a meditációk időpontjáról, két hét múlva lesz whiskey-kóstolás a bárpultnál, és hétfő esténként jóga van az előadó részen. Körbesétálunk az irodán: biciklitároló, édességsarok, teli hűtők, snack-szekrény, reggeli es ebéd minden nap, wellness-szoba (alvásra, meditálásra, imádkozni), biliárd, csocsó, pingpongasztal, karosszékek és kényelmes kanapék mindenhol, és még sört is csapolhatunk magunknak. Mindenki egy térben, hatalmas kijelzőkön dolgozik – van, aki állva, van, aki ülve, valaki pedig labdán, vagy éppen a black jack-asztalnál ülve. Ha kinézünk az ablakon, körülvesz minket San Francisco üzleti negyede: minden irányban irodaházak, ennek ellenére egész nap jók a fényviszonyok, és az egyik oldalról ellátni egészen a Sutro Tower-ig.
Mikor leülünk kicsit hosszabban beszélgetni, kiderül, hogy Jana munkája hangulatfelelősként pontosan az, amire az elnevezés alapján gondolna az ember: több mint 3 éve azon dolgozik, hogy a prezisek mindig elégettek es jó hangulatúak legyenek, mert ha ez megvan, rendszerint produktívabbak is. A munkatársak állandó “táplálása” mellett rendszeresen különböző programokat szervez, melyeket egyedül, vagy a többiekkel együtt talál ki és valósít meg – például egy régebben a Starbucksban dolgozó kolléga tartott barista-workshopot, egy másik pedig kéthetente improvizációs színházat vezet munka után, áprilisban pedig indul majd egy jótékonysági akció, aminek a célja a nehezebb anyagi helyzetben élő itteni gyerekek számítástechnikai oktatása lesz.
Noha a Google “Jolly Good Fellow”-jára már régebbről is emlékezhetünk, Jana szerint a Mood Coordinator-ok (más néven: Chief Happiness Officer, Happiness Minister stb.) alkalmazása csak az elmúlt 3-4 évben terjedt el igazán az Öbölben, mostanra viszont jelenlétük mindennapos az itteni cégek életében. Mára az itteni munkavállalók természetesnek veszik és elvárják a fenti extrákkal felszerelt irodákat illetve a kellemes hangulatot és a megbecsülést, ezért cserébe azonban elhivatottabban és többet dolgoznak. A többiekkel beszélgetve az is kiderül, hogy bár a körülmények szerintük megfelelnek a szilícium-völgybeli startupos standardoknak, a magyar kapcsolatból adódó kulturális adalék és a cég növekedésének jelenlegi szakasza mindannyiuk számára kihívásokkal teli, izgalmas munkahellyé teszik a Prezit. Emellett persze az olyan extrák is szerethetővé teszik a helyet, mint a rugalmas munkaidő, korlátlan fizetett szabadnap, vagy az állandó utazási lehetőségek, az in-house és szponzorált konferenciák.
Azt hiszem, az atmoszféra felettébb barátságos mivoltának tudható be tehát, hogy már az első hetemen előfordult, hogy este 7-ig pötyögtem a gépen. Lassan már nekem is megvannak a kedvenc helyeim (a gömb alakú fotel es a karosszék a kárpitozott lábtartóval), és már én is megkóstolhattam minden Prezi-dolgozó kedvenc édességét, a svéd halacskákat. (A san francisco-i Prezi-irodáról további érdekes infókat tartalmaz például a TechCrunch legutóbbi videója, a prezis mindennapokról pedig sok fotó van például Foursquare-en és Instagramon is.)
És hogy mi a feladatom, amíg itt vagyok? Az első számú cél, hogy megismerjem magának a Prezinek, illetve ezen belül a cég marketing tevékenységének működését. Pontos feladataimat tekintve Susannah munkáját fogom segíteni, akivel leginkább tartalmat gyártunk majd a Prezi különböző közösségimédia-csatornáira, majd után követjük ezek hatását. A tanulási folyamatot elősegítendő, megkértem Susannah-t, hadd menjek vele minden olyan meetingre, ami bármilyen szempontból releváns lehet számomra, illetve kettesben is leültem beszélgetni számos kollégával. Ennek köszönhetően 2 hét alatt több mint 20 különböző meetingen voltam, a legkülönbözőbb témákban, a leadgentől a webinar-szervezésig. Ezek hatására, úgy érzem, két hét után már kezd kialakulni bennem az alapvető kép arról, ki mivel foglalkozik, és hogyan áll össze a prezis marketinggépezet. Erről részletesebben a követező posztban számolok majd be!
