Hamburgerre számítasz, és igen, van egy csomó hamburger. Cabriók is vannak, elektromos gördeszkák mindenfelé, és tényleg járnak emberek cable car-ral munkába. De engem valahogy mégis csak meglepett egy-két dolog. Hogy Amerika mégis mennyire amerikai. Emellett pedig új ismerőseim hamar eloszlattak bennem néhány kételyt és sztereotípiát.
Továbbá San Francisco sem a Szilícium-völgy, de mostanában lényegében mégis az. Ahogy egyik prezis kollégám mondaná: „nem teljesen a Völgy, inkább csak a kapuja – na jó, most már egyre jobban eggyé vált a kettő, de ez egy új dolog. Az új techcégek és startupok már egyre gyakrabban költöznek be a városba. De az utóbbi években az is teljesen megváltozott, és mostanra megint mennek távolabb, mert hihetetlenül felmentek az ingatlanárak.” Egyébként az emberek és a sajtó is elég szabadon használják a Völgy és Öböl fogalmakat errefelé, ez a térkép például jó támpontként szolgálhat.
Viszonylag hamar hozzászoktam, hogy itt valóban mindenki amerikai angolt beszél, amerikai stílusban, tehát az irodában naponta megszámlálhatatlan alkalommal hangzik el, hogy „that makes sense!” vagy éppen a „haha, that’s hilarious!”, a péntekenként tömegesen jelentkező „Happy Friday!”-kről nem is beszélve. Az sem lepett meg különösebben, hogy látszólag itt mindenki kávéfüggő és/vagy jógaguru, és szabadidejében túrázni, meetupokra és/vagy mindenféle lehetetlen téma köré épülő filmfesztiválokra jár. Vagy ha nem, akkor legalábbis mindenhova biciklizik, vagy ebédidőben evés helyett inkább fut egy kört a tömb körül. Ami elsőre talán kissé tényleg sokkolt, az az itteniek már-már zavarba ejtő közvetlensége, a megszámlálhatatlan rám köszönés a folyosón, az idegenektől kapott mosolyok a buszon – ez persze nagyrészt teljesen pozitív adalék az itteni mindennapjaimhoz. Visszatérve a jógához, az is hamar kiderült, hogy az úgynevezett Ganja Yoga nem valamilyen hippi agyszülemény, hanem egy létező dolog, amelyet több itteni ismerősöm is előszeretettel látogat!
Ahhoz is hamar hozzászoktam, hogy ha messzebb megyünk, akkor busz helyett Ubert vagy Lyftet hívunk, mivel azok „pool” opciója gyakorlatilag alig drágább, mint egy buszjegy. Ennek eredményeként a városban szinte egyáltalán nem látni taxikat, de cserébe a tömegközlekedés a városban híresen kiszámíthatatlan. Összesen egyszer vettem San Franciscóban buszjegyet: a többi alkalommal csak felmutattam a telefonomat, amin keresztül egy másodperc alatt váltható egy kedves, animált buszjegy a MUNI (az itteni BKV) app-jén keresztül. Egyébként rengeteg a hibrid és elektromos autó – tényleg nem csak legenda, hogy a Szilícium-völgyben mindenkinek Toyota Prius-a van.
És ha már az app-eknél tartunk: tényleg igaz, hogy mindenre van egy. Meaghan, a marketingcsapat designere mesélte, hogy mikor egyszer egy hosszabb családi látogatáson volt egy másik állam egyik kisvárosában, amikor már egy éve San Franciscóban élt, a legfrusztrálóbb dolog az volt, hogy nem működtek a jól megszokott app-ek a telefonján. Itt, ha ételt rendelsz, akkor Caviar, ha bevásárlás, akkor Google Express, ha autóbérlés, akkor Getaround. De van app parkolásra, ruhatisztításra, kutyasétáltatásra, de még cannabis-vásárlásra is!
A fent említett ingatlanárak és azok hatásai jelentették viszont számomra az egyik legnagyobb meglepetést. A másik ösztöndíjas sráccal, Gáborral a város a SoMa (South of Market) nevű negyedében lakunk. Ehhez képest elsőre nem mondtam volna meg, hogy ez a város egyik legdrágább része. Már érkezéskor is feltűnt, mennyire sok hajléktalant látni a környéken – főleg amikor először látogattunk el a közeli szupermarketbe, amelytől pár lépésre, az autópálya felüljárója alatt egy szabályos sátorfalu is van, ahol emberek hónapokon, sőt akár éveken keresztül is élnek. A sokszor megfizethetetlenül magas lakásárak miatt, ha valaki egyszer az utcára kerül, nagyon nehéz kitörni – az Egyesült Államokban itt az egyik legmagasabb az egy négyzetkilométerre jutó hajléktalanok száma. Ez a jelenség nagyon visszatetsző, főleg úgy, hogy az általuk leginkább „benépesített” negyed, a Tenderloin szó szerint egy sarokra helyezkedik a főtérként aposztrofálható Union Square-től illetve olyan startupok HQ-itól, mint a Twitter vagy az Uber.
Más kérdés persze, hogy egyszer például a buszon egy elég megviselt külsejű úr mellett találtam csak helyet, akinek ugyan lyukas volt a cipője, viszont majdnem ráültem a zsebéből kikandikáló okostelefonra.
