Ösztöndíjam utolsó állomása ismét Sanghaj volt, egy autóipari kiállítással egybekötött konferencián vettem részt, ahol az NNG saját standdal volt jelen.
A konferencia után még volt lehetőségem bejárni Sanghaj addig fel nem fedezett részeit. Így jutottam el egy kortárs művészeket tömörítő kiíállító-negyedbe. Nem igazán örültek a fényképeknek, de azért volt, amit muszáj volt megörökíteni.
Utolsó este meghívtak a helyi NNG-s srácok (Simon, Jimmy és Nick) egy vacsorára. Nagyon finom, ún. hot-pot (forró fazék) ételt ettünk, aminek annyi a lényege, hogy forrásban lévő alaplében a vendégek főzik meg a friss zöldséget, húst stb.
Az ösztöndíj programom véget ért Sanghajban, de még pár napra „elugrottam” Pekingbe, hiszen rengeteg látnivaló van a városban. Bár 1500 km a távolság, mégis vonattal mentem, hiszen a kínai szuperexpressz szűk öt órán belül megjárja a távot (percre pontosan érkeztünk meg).
Meglátogattam a Nyári palotát, az Ég templomát, a Nagy falat, illetve a Tiltott várost. Ez utóbbit az utolsó napra hagytam, ami hiba volt, hiszen hétfőnként zárva van. Számomra tehát egy darabig még tiltott marad. Csalódottságomban körbesétáltam és azért pár „kisebb” palotába bejutottam.
Ha már Peking akkor pekingi kacsa, egy barátom ajánlása alapján választottam éttermet és nem csalódtam. Egy jó vacsora után még jutott idő az olimpiai stadionra is.
