Horváth János, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közössége (MVÜK) vezérigazgatója
Írta: Bus István
A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Bus István: Különböző alcsoportok, klubok is kialakultak a cégen belül: van például „Burn-out Cafe”, ahol a kiégés megelőzésében, felismerésében vagy esetleges kezelésében támogatjátok tagvállalataitok vezetőit. De amire különösen büszke vagy, az a Női Vezetői Klub.
Horváth János: A Citibankban dolgoztam közel tíz évig, és 2000-ben éppen egy amerikai hölgy volt a vezetőm. Ő küldött el egy sokszínűségi-programra. Nem nagyon tudtam, mit várjak tőle. A program egyik fő hozadékaként végül tudatosodott bennem, miért fontos, hogy a női vezetők egyenlő feltételekkel építhessenek karriert. Én magam mondjuk sosem teremtettem olyan helyzetet, ahol a nők elnyomottnak érezhették volna magukat. A döntéseim során nem volt szempont sosem, hogy férfi vagy nő, akivel kapcsolatban állást foglalok.
A Női Vezetői Klub története három éve indult, amikor éppen Nőnapra esett egy rendezvényünk. Emlékszem kiemelkedő résztvevői létszámmal indult a nap a Spoon hajón. Előző nap kérdeztem a kollégákat, hány hölgy lesz a rendezvényen, mert valami apró gesztussal szeretnék nekik kedveskedni. A csapat tagjai összenéztek, megállt a kalap a levegőben, majd egy kis szünet után, kibökték, hogy mindössze hat hölgy vezető lesz jelen aznap. A 96 résztvevőből 6 volt nő, nem egészen 7%! Akkor felrémlett bennem a Citibankos történet, és arra gondoltam: ez így biztos, hogy nem oké, változtatnunk, fejlődnünk kell ezen a téren is.
Így indult aztán útjára a Női Vezetői Klubunk, amelyet azóta már 28 alkalommal rendeztük meg. Fontos alapelvünk itt is az interaktivitás, és hogy értelemszerűen csak hölgyek jöhetnek ezekre az eseményekre. Amikor egymás közt vannak a hölgyek, annak van egyfajta sajátos intimitása. Kicsit jobban kinyílnak, több témát elő tudnak hozni, illetve egy témát több, a hölgyekre jellemzőbb szemszögből látva is meg tudnak beszélni. Adott esetben nem csak szakmait, hanem egyebet is. A klubnak nagy sikere van – most épp az online térben is.
Bus István: Miben mások a nők, mint a férfiak?
Horváth János: Imádok hölgyekkel dolgozni: érzékenyebbek, több szempontot vesznek figyelembe, empatikusabbak. És valóban létezik egy különleges női logika, és én ezt abszolút értékesnek látom.
Bus István: Nem lenne jobb beengedni a férfiakat is, hogy ezt eltanulhassuk tőlük?
Horváth János: Lehet. Ezt sokszor megkapom a férfi tagjainktól. De külön férfi klub nincs, hiszen többségben vannak. Mostanra már egyébként 26% a hölgyek aránya, ami azért jó, mert Czakó Borbálától és Heal Edinától is azt hallottam, hogy a magyarországi irányadó szám a 10-12% – ami a női vezetők arányát illeti. Ehhez képest jól állunk, de szeretnénk ezen tovább dolgozni. A diverzitáson túl számos más értéket is magunkénak tudunk, ilyen például az, hogy aktívan jelen vagyunk és igyekszünk értéket teremteni nemcsak gazdasági, hanem szélesebb, társadalmi szinten is – ezen alapul a Bridge Budapesttel való együttműködésünk. Tőlük tavaly kaptunk egy nagyon komoly szakmai elismerést: a for profit vállalkozói közösségépítés díját nyertük el, amelyet egy szakmai zsűri ítélt nekünk. Ekkor ismertem meg jobban Pistyur Verát és a szervezetet, és amikor kitöltöttem a csatlakozási kérdőívet, annyira magaménak éreztem az általuk képviselt értékeket, hogy nem is volt kérdés, hogy szeretnénk csatlakozni.
Bus István: Mely elemek győztek meg igazán?
Horváth János: Megyek sorban: az etikusság. Az a jó vállalkozó, aki megadja a királynak, ami neki jár – tehát alapvető, hogy adózzunk, és ebben is legyünk transzparensek. Aztán: fizessük meg a kollégáinkat, ahogy kell. Becsüljük meg őket, figyeljünk oda a sokszínűségre, és legyünk együttműködők. Keressük a folyamatos, innovatív fejlődés lehetőségét. Ezeket a pontokat teljességgel magaménak érzem. És az is jól látszik, hogy komoly szakmai munkával állította össze, gondolta át őket a Bridge Budapest csapata.
Bus István: Amikor rólad kérdeztem néhány vezetőt, akkor azt mondták, hogy nem olyan vagy, ahogyan elképzeljük a „klasszikus” kapitalistát, hanem annál sokkal emberibb.
Horváth János: Már régóta az a mottónk – ott van a névjegyemen is –, hogy „A komoly üzletek nem cégek, hanem emberek között születnek.” És igazából tényleg ez a lényeg. Sokan azt gondolják, hogy ez egy értékesítési, vagy ahogy mondani szoktuk „sales” eszköz. Ez azonban abszolút nem így van. Persze el lehet adni termékeket az üzleti kapcsolati hálón keresztül, és komoly üzleteket lehet létrehozni, de mi olyan kapcsolatokat tartunk értékesnek, amelyek érdemben hozzáadnak a cégek működéséhez. Az is célunk, hogy tagvállalataink vezetői minden egyes rendezvényünkről távozóban egyre jobb embernek, egyre jobb vezetőnek érezhessék magukat. Ilyen szempontból a tavaly elkezdődött tudatos építkezés eredményeként mi már nemcsak az üzletről szólunk, hanem egy stabil, háromlábú székhez hasonlítunk: kapcsolatot építünk, inspirálunk és inspirálódunk, és természetesen üzletet is kötünk.
