A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Mészáros Mariann, a Dorsum Zrt. vezérigazgatója is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Mikor és miért köteleződtetek, vagy köteleződtél el a Bridge Budapest mellett?
Mészáros Mariann: A Dorsum céges szinten csatlakozott a Bridge Budapesthez, de persze van személyes indíttatásom is. Ide köt az a meggyőződésem, hogy itt az ideje visszaadni a társadalomnak, és hogy a cégvezetők a profittermelés mellett arra is nap, mint nap kell, hogy gondoljanak, hogyan tudják segíteni a jövő generációját és mindazokat, akik kevésbé szerencsés helyzetben vannak.
Egy profitorientált cégnek is kell, hogy legyen egy, a közös jövőbe mutató célja, és határozott elképzelése arról, milyen világban szeretne működni
Bridge Budapest: Vezetőként milyen elvek mozgatnak? Mi az, amiből munkád során soha nem engedsz?
Mészáros Mariann: A legfontosabb talán, hogy egyáltalán nem hiszek az egyszemélyes vezetésben, csapatban gondolkodom, a csapat erejében hiszek. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben nem én hozok döntést, de a csapatot mindig, minden esetben meghallgatom, végiggondolom pro és kontra az érveket, mindenki hozzászólhat az adott kérdéshez, aki abban a témában úgymond szakmai relevanciával bír. Ez szerintem nagyon fontos.
A másik az alázat. Én azt gondolom, hogy bármilyen szakmában is érsz el bármilyen magas szintet, fontos, legyen benned alázat és tudd, hogy nem a te szempontot az egyetlen igazság.
A harmadik dolog pedig, hogy az ember elengedje a tökéletesség hajszolását. Ennek megértéséhez nekem is kellett pár év. De ma már úgy látom, hogy ha eredményesen és a képességeinkhez képest a lehető legjobban elvégezzük az adott feladatot, akkor legyünk nyugodtan büszkék.
Bridge Budapest: Mikor értetted meg, illetve mikor vált számodra fontossá, hogy vezetőként az irodádon túl nyúlik a hatásod?
Mészáros Mariann: Minden cégvezetőnek felelőssége, hogy megtalálja, hol segítsen, és az is, hogy ez a segítségnyújtás küldetéssé nőjön. Ez akkor valósul meg, ha a vezető meg tudja szólítani az általa vezetett szervezetet, menedzsmentet is. Nekem hitelességi kérdés is, hogy olyan projektet karoljunk fel, amihez kötődni tudunk. Ha van egy belső, érzelmi motiváció, akkor a jó ügy mellett könnyebb elköteleződni. A társadalmi felelősségvállalás nekem akkor esett igazán le, amikor a Hősök Tere Alapítvánnyal kerültem kapcsolatba még a Telekomnál. Nagyon jó érzés volt látni, hogy ha jó helyre kerül a segítség, milyen csodákra képes.
A személyes hatásomat pedig akkor érzem meg, amikor fiatalabb kollégák kérik ki a véleményemet. Ez nagyon jó érzés.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Inkább azt tudtam, mi nem. Középiskolás koromban a tanáraim nagyon szerették volna, hogy tanár legyek, vagy orvos, hogy mindenképpen emberekkel foglalkozzam, de én ettől nagyon-nagyon féltem. Azt gondoltam: na ezt biztos nem. Nagyon érdekes, hogy végül is az élet mégis úgy alakult, hogy mára nem kevés emberrel foglalkozom. Erre nekem meg kellett érnem. El kellett, hogy higgyem magamról, hogy egy olyan felelősséget, mint amit sok-sok ember vezetése jelent, képes vagyok méltón viselni. Ma már nem cserélném el semmire.
Bridge Budapest: Milyen tanács segített volna pályakezdőként az utadon? Volt mentorod?
Mészáros Mariann: Nagyon sok remek tanárom, főnököm volt, akiktől rengeteget tudtam tanulni. A pályakezdő időszakból hozom, hogy az építő kritikának nagyon tudok örülni. Azt nagyon tanácsolnám a mostani generációnak, hogy a pohár inkább félig tele legyen, hogy egy-egy helyzetben, még ha nehéz is, igyekezzenek a lehetőséget, a jót meglátni. És hogy minden napra legyen egy bombonjuk. Hogy vegyék észre az apró szépségeket, a jó beszélgetéseket, a napsütést.
Bridge Budapest: Milyen munkahelyen látnod szívesen a jövő generációját?
Mészáros Mariann: Elfogadó és nyitott kultúrát szeretnék, amiben értékeljük, hogy színesek vagyunk, és hogy a vélemények sokasága hozzánk tesz. Amikor a Covid idején kicsit elszigetelődtünk egymástól én azt vettem észre, hogy valahogy kevésbé vagyunk innovatívak, ha nem találkozunk folyamatosan akár kihívást jelentő ellenvéleményekkel, szempontokkal.
A másik, hogy a jó munkahely olyan, ami nyitott a kritikus gondolkodásra, ami szerintem a jövő egyik legfontosabb képessége lesz. Úgy érzem, hogy ezt a mai fiatalok jól hozzák. Bíztatnám őket, hogy ezt a képességüket ne veszítsék el, és keressék az olyan munkahelyeket, ahol erre van nyitottság.
És végül: keressék az olyan közösségeket is, ahol lehetőségük van kicsit tovább látni a saját munkakörüknél, és a nagy egészet is láthatják.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni?
Mészáros Mariann: Egy olyanban, ahol elfogadjuk, hogy a világunk nem tökéletes, nem ideális. Ahol számolunk azzal, hogy vannak feszültségek, nehézségek, de felismerjük azt is, hogy ezek a komforton kívüli helyzetek fejlődést hoznak.
Szeretek úgy gondolni az életre, mint egy filmre: akkor jó, ha van benne izgalom, öröm, bánat, fordulat is. Társadalmilag pedig azt szeretném, hogy az a mély szakadék, ami ma látszik a társadalmi szerkezetben kisebb lenne, ha a mélyszegénység csökkenne. Vágyam, hogy az iskolában nagyobb teret kapjon a kritikus gondolkodás, hogy többet fektessünk a tudásba és a társadalom egészségébe is. Ezekhez a célokhoz is szükség van olyan szervezetekre, mint a Bridge Budapest.
