A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, és a jelen mellett elkötelezettek a jövő generációiért.
Kulczycki Julianna, az Eaton BSC magyarországi országigazgatója is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Kulczycki Julianna: A Bridge Budapestet akkor ismertem meg amikor 2021-ben a bp magyar országigazgatója lettem. A bp azelőtt csatlakozott a Bridge Budapest közösségéhez, mielőtt megkaptam volna a kinevezésemet. A bp-től való távozásom után is maradtam a Bridge Budapest közösség tagja, mert a tevékenységük kiemelkedő és egyedülálló az értékvezérelt vezetés megismertetésében. Nagyon közel áll hozzám az Edisonplatform tevékenysége is, az oktatás pedig a szívügyem. A Bridge Budapest azért is kiemelkedő jelentőségű, mert végre van egy olyan szervezet, ami a valós értékekre épít, ami nem csak a gazdasági oldalról fogja meg a vezetői lét kérdését, hanem sokkal intellektuálisabb oldalról közelíti meg, ahol a művészeteknek, az inspirációnak szerepe van, ahol ér azt mondani, hogy nem vagyok jól. Hiánypótló ez a közösség.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap, mint nap?
Kulczycki Julianna: Teljesen mindegy, hogy vezetők vagyunk-e, az a kiindulópont, hogy emberek vagyunk. Számomra az esélyegyenlőség megteremtése nagyon fontos. Nem tartom magam feltétlenül coaching típusú vezetőnek, viszont nagy szerepet szeretnék vállalni abban, hogy a kollégáink versenyképes és naprakész tudással rendelkezzenek, és a piac előtt járjanak.
Fontos számomra az olyan légkör létrehozása is, amiben az emberek sikeresek tudnak lenni. Egy cég akkor működik jól, ha abban az emberek jól érzik magukat, szívesen dolgoznak, ki tudnak teljesedni. Az üzleti szolgáltató központok világában kifejezetten igaz, hogy a sikerünk csakis az embereinken keresztül történhet, nélkülük semmik vagyunk. És végül: a 2020-as években a „soft skillek” kimagaslóan magas prioritást kell, hogy élvezzenek egy ennyire sérülékeny világban, ahol minden kiszámíthatatlan.
Bridge Budapest: Milyen szó vagy jelző jut eszedbe először a saját sikered kapcsán – és miért pont ez?
Kulczycki Julianna: Az a szó, ami leginkább jellemez az önazonosság, ami nem mindig szerencsés.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Kulczycki Julianna: A vezetővé válás útján eleinte csak az üzleti prioritásokra fókuszálunk gondolván, hogy akkor vagyunk jó vezetők, ha a számok „rendben vannak”. Ennek az útnak a során megtapasztaljuk azt, hogy a számok csak akkor vannak rendben, ha az embereink jól vannak. Ahhoz hogy megértsük, hogy mitől vannak jól az emberek, az bizony túlmutat az iroda falain túl. Ahhoz, hogy a fiatal tehetségek utánpótlása biztosított legyen ehhez tennünk kell. Az oktatás, tudásmegosztás régi szívügyem, nem véletlen, hogy tanári diplomám van, viszont a tudásunk tovább adásának és a tanulásnak nem csak intézményesített formái léteznek.
Az egyik szerelem projektem a Bridge Budapesthez, annak Árnyékprogramjához, a Rapid Matekhez köthető. Gódor Zolával, a Rapid Education alapítójával a mai napig tartjuk a kapcsolatot és a további együttműködés esélyeit latolgatjuk.
Ez az élmény segített felismerni, hogy a vezetői szerep nem csupán döntések meghozataláról vagy üzleti célok eléréséről szól, hanem arról is, hogy miként tudjuk inspirálni és mozgósítani az embereket magunk körül.
Egyre tudatosabban figyelek arra, hogy saját viselkedésemmel, hozzáállásommal és kommunikációmmal milyen mintát adok át másoknak – legyen szó kollégákról, partnerekről vagy akár közösségről, amelyben dolgozunk. Hiszem, hogy mindannyiunknak van befolyása a környezetünkre, és a példamutatás az egyik legerősebb eszközünk a pozitív változás elindítására.
Bridge Budapest: Mit és hogyan mérsz sikernek – profiton túl? – Milyen konkrét mutatók, visszajelzések, érzések jelzik számodra, hogy sikeres vagy?
Kulczycki Julianna: A siker számomra azt jelenti, amikor látom, hogy a munkám valódi hatással van másokra. Ennek jó visszajelzője az, amikor látod a csapataid, mentoráltjaid előremenetelét a karrierjük és tudatosságuk útján. Szintén sokat ad, ha rég nem látott barátok, kollégák, volt kollégák megosztják az saját történetüket vagy amikor egy munkahelyen valódi, érdekmentes kapcsolódásokat sikerül kialakítani, amik kiállják az idő próbáját.
Ha a sikert érzelmi szinten szeretnénk mérni, akkor azt tudom mondani, hogy a siker érzése akkor jön, amikor a napi „taposó malom” mellett is meg tudom érezni a lelkesedésemet és ez a környezetemre is hat, és ezáltal közösen fejlődünk, közösen megyünk a célunk felé.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Kulczycki Julianna: Minden héten más. Szerettem volna pénztáros lenni, a pénztárgép, a pénztáros kezének gyorsasága nagyon vonzott. Szerettem volna fodrász is lenni, aztán tízéves koromtól tanár. Angoltanárként, nyelvészként is végeztem, a PhD volt a célom, de ott győzött a materiális énem.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Kulczycki Julianna: Nem tudom, hogy olyan vezetővé váltam-e mostanra, mint amilyenné szeretnék. Ez egy utazás, aminek nem biztos, hogy van vége, mert folyamatosan változik a világ körülöttünk, illetve a jó vezető definíciója is mindig más az adott körülményektől függően. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt az arcunkat kell mutatni, ahogy az sem biztos, hogy mindig ugyanolyan fényesen ragyoghat a csillagunk egy-egy helyzetben.
Fiatal koromban volt egy mentorom, egy francia főnököm, aki nélkül nem lehetnék ott, ahol vagyok, és ezt soha nem fogom tőle elvitatni. Megtanította, hogyan kell egy tárgyalást levezetni, elmondta, hogyan kell emberek elé kiállni és beszélni. Megtanított összerakni egy prezentációt úgy, hogy mindenki csatlakozni akarjon a kezdeményezéshez.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Kulczycki Julianna: Ez egy teljesen más generáció, és van egy kicsit disztópikus képem arról, hogy például a multinacionális nagyvállalatoknak befellegzett. Ez a generáció nem érdekelt abban, hogy beálljon katonának. Ők nem akarnak engedni azoknak a szigorú szabályrendszernek, amikkel ezek a nagyvállalatok működnek. És nem a generáció fog változni és alkalmazkodni, hanem a nagyvállalatoknak kell alkalmazkodniuk.
El kell felejteni a monoton munkákat, csak és kizárólag projekt alapon, rövid- és középtávon lehet gondolkodni, olyan feladatokkal, amikben instant sikert érhetnek el. Az, hogy valaki 5-10-20 évet eltöltsön ugyanabban a pozícióban, teljesen kizárt. A folyamatos képzés biztosítására is szükség lenne, a Z generációt teljesen naprakésznek kell tartani. Helyet kell nekik adni az asztalnál. Aki ezt elmulasztja, az lemarad, kimarad.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Kulczycki Julianna: Nagyon reménykedem abban, hogy egy sokkal jobb mentális állapotban lévő országban, világban fogunk élni, ahol az emberek toleranciával, hálával, empátiával viseltetnek egymás iránt. Ahol a közöny nem menő, hanem elítélendő, ahol a közösségnek ismét ereje van, ahol nem ciki valahová tartozni, hanem kiváltság.
Emellett nagyon bízom abban, hogy egy tudásalapú társadalommá sikerül a magyar társadalmat átalakítani, ahol nem lesz menő matekból hülyének lenni, ahol bármiféle tudáshoz hozzáférése van a fiataloknak, ahol a cégek oroszlánrészt vállalnak a munkavállalóik képzésében. Ahol közösségek vannak, az emberek toleránsak, empatikusak, mosolyognak.
