A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Bridge Budapest: Miért csatlakoztatok a Bridge Budapesthez, hogy miért fontos neked ez az elköteleződés?
Tegzes Dani: 2019-2020-ban csatlakoztunk, s mivel nagyon fiatal szervezet vagyunk, szinte az alapításunk után jelentkeztünk a Bridge csapatába. Mégpedig azért, mert egyszerűen minden, amit a Bridge Budapest csinál, ahogy olvastunk róluk, az annyira jó, hogy azt éreztük, mi itt akarunk lenni, és ebbe a közösségbe szeretnénk tartozni.
Bridge Budapest: Milyen értékek, működésmódok tetszettek meg nektek?
Tegzes Dani: Azt láttam, hogy ebben az egész magyarországi, kicsi, áporodott világban a Bridge Budapest mentalitása egy nagyon más, új, pozitív színt jelent.
Bridge Budapest: Számodra vezetőként melyek a legfontosabb értékek, amiket képviselsz a munkád során, amelyekből nem engedsz?
Tegzes Dani: Az őszinteség, a normalitás. Ez viccesen hangozhat, hiszen mi egy teljesen nem normális módon növekvő szervezet vagyunk. Elindultunk 2019-ben öten, aztán voltunk két év múlva ötvenen, most már vagyunk százan, és ugyanez a növekedés minden mutatóban hasonló. Ebben a teljesen elmebeteg növekedési, bővülési állapotban a normalitás, a józan ész iszonyú nagy kincsek.
A normalitás egyébként a normális működést jelenti, volt-e valakinek gyerekszobája vagy sem, hogy áll a társaihoz, hogy áll a kollégákhoz, hogy áll a partnerekhez, és hogy tud viselkedni önállóan és csoportban. Tudatosan próbáljuk távol tartani a mérgező légkört.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá a számodra, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, vagy a szűken vett céges kereteken?
Tegzes Dani: Ez az érzés nekünk a cégnél elég hamar megjött. A Continesten kívül van egy hobbink, egy fűszerkereskedő cégünk, és abban is hamar láttuk, milyen pozitív hatással tudunk lenni mások életére a fűszerekkel is és a munkalehetőséggel is – főleg hogy a fűszerek csomagolását évek óta egy szociális szüvetkezettek közösen végezzük. De az is fontos, hogy termékekkel, szolgáltatásokkal is tudunk segíteni a különböző szervezeteknek, ugyanúgy, ahogy az előző életünkben, meg amikor pályázati tanácsadással foglalkoztunk. Az otthonról hozott értékek is sokat számítanak, valószínűleg emiatt is bennem van a segítő szándék, azt pedig igen korán láttuk, hogy a munkánkkal, a szervezetünkkel, annak méretével milyen pozitív hatásokat érhetünk el. Mostanra egy picit tudatosabban keressük ezeket a lehetőségeket, nagyon jól is esik ez a része a nagyvállalkozói létnek.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként, milyen ambícióid, terveid voltak?
Tegzes Dani: Vállalkozó akartam lenni, és gazdag- ezzel végülis nem lőttem nagyon mellé. Nem féltem az ezzel járó életformától, az volt a cél, hogy saját cégem legyen, ami sikeressé válik.
Bridge Budapest: Ha vissza tudnál egy kicsit menni az időben, akkor milyen tanácsot adnál a fiatalkori önmagadnak? Vagy mit üzennél azoknak, akik most kezdenek önálló vállalkozásba?
Tegzes Dani: Fiatalkori önmagamnak azt üzenném, hogy nyugi. Minden létező szempontból türelmetlen és hirtelen haragú voltam. Aztán felnőve a párkapcsolat, a párkapcsolatból jövő gyerekek, és persze az évek segítettek rájönni, hogy hiába idegeskedsz, a világ úgyis arra megy, amerre akar. Az is fontos tanács, hogy előre nézz. Érdemes minél hamarabb megtanulni, hogy a visszafele mutogatással nagyon-nagyon keveset érünk el, tehát tanulni kell a múltból, de aztán csak előre nézni.
Bridge Budapest: Fiatalon, amikor kezdő vállalkozó voltál, tudtál valakihez fordulni tanácsért, voltak mentoraid?
Tegzes Dani: Hát nem. Elnézést kérek azoktól, akik akkor körülöttem voltak, de nem. Azért amikor mi gyerekek voltunk, és próbáltunk szocializálódni, azok erősen a vadkapitalizmus első évei voltak. A rossz példák mindig hangosabbak voltak, mint a jók. Az pedig, hogy nem volt mentorom, hosszabbá tette a sikerhez vezető utat, hiszen mindent a saját hibáimon keresztül kellett megtanulnom. Minél több emberrel beszélgetsz, aki ugyanazt csinálja, mint amit te, annál inkább rájössz, hogy a problémák periodikusak, és mindig ugyanazok mindenkinél valós időben is, meg generációkon keresztül is. Nyilván a kulisszák, az emberek, a korszakok változnak, de az emberi hibákból adódó problémák állandóak.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Tegzes Dani: Biztos, hogy kell hozzá az őszinte közeg, és az, hogy a fiatalok lássák az értelmét a munkájuknak. Abban látom egy csomó fiatal kiégésének okát, hogy egyszerűen vagy nem is értik, hogy mit csinálnak, vagy értik, hogy amit csinálnak, annak semmi értelme nincs. Az egyik nagyobb lélekgyilkos, mint a másik.
Nyilván azt szeretném, hogy a gyerekeim olyan helyen dolgozzanak, amit értenek, aminek látják az értelmét, megtapasztalják a hatásukat, és jó nekik a mindennapokban. Egyszerű lenne azt mondani, hogy csak szeressék, amit csinálnak, de attól fogják szeretni, amit csinálnak, hogy ezek az alapvető dolgok megvannak.
Bridge Budapest: Te munkaadóként mit tudsz tenni annak érdekében, hogy azok, akik nálad dolgoznak, meglássák a munkájuk valódi értékét?
Tegzes Dani: Mi azért nagyon kicsik vagyunk ebből a szempontból. Én azért szeretném azt látni, hogy legalább a középvezetői szintig a mi kollégáink tisztában vannak azzal, hogy mit csinálunk, és miért csináljuk, és eléggé őszintén és kendőzetlenül beszélünk egy csomó problémáról. Néha ránk is szólnak, hogy nem minden tartozik mindenkire, ami persze igaz is, de ennél egyszerűbb, hogy nem azt nézem, hogy ki van benn a teremben, hanem azt nézem, hogy mit akarok elmondani valakinek.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni?
Tegzes Dani: Azt szeretném, ha csökkenne a téboly egy kicsit körülöttünk. Próbálom a saját környezetem tébolyát egy kicsit csökkenteni, értelmes mederbe terelni a saját, a kollégáim, a családom gondolkodását, és meghagyni őket is, hogy engem is jó irányba tereljenek. Nem tudok ennél most magasztosabb célt mondani neked, de hátha elég ez is.
Bridge Budapest: Mit értesz a téboly alatt?
Tegzes Dani: A téboly az, hogy ami igaz, az nem igaz, hogy a háború az béke, az igazságtalanság az igazság. Ezt azért most rossz nézni. Ha tehetném, az 1984 című könyvet kötelezővé tenném a középiskolásoknak, bár mondjuk nem a kötelezővé tétel a lényeg, hanem azt gondolom, hogy érdemes lenne mindenkinek elolvasni. Az meg pláne örömteli lenne, ha nem kézikönyvként használnák a politikusok.
Bridge Budapest: Szerinted egy hétköznapi ember, vagy egy vállalkozó mit tehet az említett rossz hatások ellen?
Tegzes Dani: A kritikus hírfogyasztás az első, a második meg az, hogy abban a kicsi körben, ami a tiéd, és ami a sajátod, próbálod a normalitást mégiscsak vinni. A saját kicsi fényeddel azt a sötétséget bevilágítani, amit legalább te elérsz.
