A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, és a jelen mellett elkötelezettek a jövő generációiért.
Hartyányi Orsolya, a Wolt Magyarország Kft. ügyvezetője is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Hartyányi Orsi: Először 2024-ben csatlakoztunk. Még mindig nagyon fiatal cég vagyunk, akkor is még csak 6 évesek voltunk, de már ebben a pár évben is nagyon gyors növekedést értünk el. Azzal voltunk elfoglalva, hogyan tudunk fenntarthatóan növekedni, és ez lekötötte minden kapacitásunkat. 2024-ben éreztük először azt, hogy most már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy kapcsolódjunk az üzleti élet szereplőivel, és egyúttal elkezdjünk egy nagyobb, láthatóbb társadalmi felelősséget is vállalni. A Bridge Budapest mindkét igényünkhöz tökéletesen passzolt.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap, mint nap?
Hartyányi Orsi: Vezetőként szerintem az egyik legfontosabb értékünk a hitelesség. Ha egy vezető hiteles – még akkor is, ha ezt magas szinten egyre nehezebb megvalósítani – akkor a kollégák az emberhez tudnak kapcsolódni és nem a pozícióhoz. Hosszú távon az nem egy fenntartható munkakörnyezet, ahol valamit csak azért csinálunk meg, mert a főnök azt mondta. Vezetőként energiát kell fektetnünk abba, hogy próbáljuk megérteni, mit csinálnak a kollégáink, milyen kihívásaik vannak a mindennapok folyamán, mit tudunk azért tenni, hogy ezeket elhárítsuk – ennek fundamentális eleme az a környezet, amelyet teremtünk, az a “safe space”, ahol ők ezt el is mondják nekünk.
A másik, ami nagyon fontos, hogy milyen csapatot építünk. Én a húszas éveimben Londonban dolgoztam, multikulti környezetben, nagyon színes csoportokkal, ahol sokféle ember és kultúra, nemzetiség találkozott. Mégis türelemmel, empátiával össze tudtuk kovácsolni őket, és én ott jöttem rá, hogy mennyire fontos olyan csapatot építeni, amelyben nagyon különbözőek vagyunk. Nem egy homogén tömeg van, amiben mindenki egyforma, hanem – bár az alapértékeink egyeznek – sok mindenben eltérünk egymástól. Ez segíti az innovációt és új szempontrendszereket hoz be. Az azonos értékek megteremtik azt a hidat, aminek a segítségével tök oké challengelni a másikat, nemcsak azért, hogy a saját hangunkat halljuk. Ezek azok a helyzetek, amikor a felek el tudják viselni (sőt keresik!) az őszinte beszélgetéseket, és képesek kihívást jelentő témákról is beszélni anélkül, hogy defenzívvé válnának. Így jobb döntések születnek, kevesebb lesz a vakfolt.
Bridge Budapest: Milyen szó vagy jelző jut eszedbe először a saját sikered kapcsán – és miért pont ez?
Hartyányi Orsi: Fókusz. Leginkább abban az értelemben, hogy mindig is fontos volt számomra a tervezés, tervezhetőség – persze eltérő granualitással attól függően, hogy a következő napra, hónapra vagy 10 évre vonatkozik. Szeretem átgondolni vagy legalább észben tartani a lehetséges szcenáriókat egy adott feladat vagy cél tekintetében (legyen az a külső környezet által diktált vagy saját magam által elhatározott) és ennek megfelelően dolgozni rajta – ez a szemlélet jól szolgált az eddigi karrierutam során.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Hartyányi Orsi: Londonban kezdtem el észrevenni, hogy olyan kérdésekkel is hozzám fordulnak, amelyek nem feltétlenül szorosan a munkához kapcsolódnak. A mai napig sok ilyen szituáció akad, amikor megkeresnek olyanok is, akik nem a közvetlen munkatársaim. Van, hogy szakmai tanácsot kérnek, máskor egy munkahelyi konfliktus megoldásáról vagy egy magánéleti problémáról esik szó. Ez mindig rendkívül megtisztelő.
De azért is tartom fontosnak ezt tudatosítani, mert hiszem, hogy mind a pozíció, mind a személyiség által egy erős implicit hatásunk is van a kollégákra – nemcsak azáltal, ami egy-egy meetingen elhangzik. Ha én gyűrött blúzban jövök be vagy sokat panaszkodok, akkor oké lesz gyűrött blúzban járni vagy sokat panaszkodni. A nagy beszélgetések is fontosak, de az ilyen apróbbnak tűnő jelek is legalább annyira.
Bridge Budapest: Mit és hogyan mérsz sikernek – profiton túl? – Milyen konkrét mutatók, visszajelzések, érzések jelzik számodra, hogy sikeres vagy?
Hartyányi Orsi: Azt gondolom, hogy a sikernek több szintje van: a külső világ által mért siker, a cégen belüli sikeresség és az, hogy én legbelül, magamban sikernek élek meg valamit. Mindegyiknek számos összetevője van, de talán az egyik jól mérhető, az a visszajelzések kérése a kollégáktól – sokan vannak, akik közvetlenül szeretnék megtudni (akár írásos formában kérve), hogy mit gondolok a munkájukról. És ez visszafelé is működik, azáltal a visszajelzések által, amit ők adnak, pl. mikor egy céges eseményen egy könnyed beszélgetés közben csak elhangzik az a mondat, hogy “amúgy tök jól csinálod”.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Hartyányi Orsi: Az alapokat egy tiszaföldvári Kádár-kockából hozom, a szüleim egész életükben a Tisza Cipő gyárban dolgoztak. Rendkívül dolgos emberek voltak, de azt tudtam, hogy én valami “nagyobb” dolgot szeretnék (erre ráhatással volt a rendszerváltás szele, amikor tényleg elhittük, hogy hirtelen mindent lehet) és én pedig arra gyorsan rájöttem, ehhez a tanuláson keresztül vezet az út. Általános iskolás koromban ügyvéd szerettem volna lenni, ami ugye sok tanulással jár, úgyhogy azt gondoltam, ez majd biztos működni fog. Talán a matematika szeretete miatt, de ez a terv idővel elhalványult.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Hartyányi Orsi: Az egyik ilyen kedvenc jó tanácsom saját magamnak az, hogy minden csoda három napig tart. Nem kell ráfixálódni a potenciálisan hibás döntésekre. Persze nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk őket, és tanuljunk a hibáinkból (jó praktikus tanács például a nehezebb döntéseket feljegyezni és megnézni a “helyességüket” egy bizonyos idő elteltével), de nem kell ezeken feltétlenül hetekig, hónapokig rágódni, különösen, ha már meghoztuk őket. Azon pedig végképp kár gondolkodni, hogy minderről mások mit gondolnak.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Hartyányi Orsi: Számomra az ideális munkahelyet az egyenlőség és az előítéletektől mentesség jellemzi. Fontosak a tudatos és a tudattalan előítéletek is, ezért nagy öröm egyébként, hogy a Wolt kimondottan figyel arra, hogy segítsük a kollégákat tréningekkel, előadásokkal a tudattalan előítéletek észlelésében, kezelésében.
Az egyenlőség megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy legyenek tiszta elvárások, legyen mindenki kezében ugyanaz az eszköztár, amivel a céljait el tudja érni, és az is legyen nagyon tiszta, hogy ha valaki ezt eléri vagy nem éri, az milyen következményekkel jár.
Rendkívül fontosnak tartom a transzparencián alapuló munkavégzést, ami bizalommal teli és belsős politikától mentes, illetve, ha a munkakör megengedi, akkor magas autonómiával jár együtt. Ennek az autonómiának és bizalmon alapuló munkavégzésnek része az is, hogy mondjuk valaki oda tudjon állni a főnöke elé és azt tudja mondani, hogy “szeretnék arról beszélni, hogy mindenképpen szükséges-e, hogy minden kedden kettőkor erre meg erre a meetingre jöjjek – ha van topicom a témához, szólni fogok, de ezt az időt hasznosabban is ki tudnám tölteni ezzel és ezzel”. Ehhez igen magas érzelmi érettség kell mindkét fél részéről, de a környezet megteremtése, hogy ez egyáltalán létre tudjon jönni, mindenképp a vezető dolga.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Hartyányi Orsi: Azt kívánom mindannyiunknak, hogy másszunk ki a telefonunkból. Ez persze nagyon nehéz, de jó lenne, ha a nemzetközi törvényhozás egyre több helyen eljutna addig, hogy 18 év alatti személyt ne engedjen közösségi média alkalmazásra regisztrálni.
Én nagyon szeretném, hogy akár a tévében vagy bármilyen médiában beszéljünk a képernyő káros hatásairól, pláne a három év alatti gyerekek kognitív képességeit tekintve – megtalálva azokat a fórumokat, amelyek által ez az üzenet tényleg mindenkihez eljut. Norvégiában, ahol ez az állami tájékoztatás egy ideje működik, ez már társadalmi normává vált, és konkrétan ciki kicsi gyermek kezébe telefont adni. De mindannyiunknak jót tenne, ha a telefon helyett a való világot látnánk, élnénk meg.
