A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, és a jelen mellett elkötelezettek a jövő generációiért.
Dr. Szilágyi Judit, a ComeAndGrow ügyvezető igazgatója és a FranklinCovey senior partnere is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Dr. Szilágyi Judit: Ahogy idősebb leszek, egyre fontosabb, hogy tiszta értékközösségekhez tudjak kapcsolódni az üzletben is, nem csak a magánéletben. A Bridge ügye pedig nagyon közel áll hozzám. Nagy utazó család tagjaként gyerekkoromtól láttam, hogy nem a mi buborékunk az egyetlen buborék a világban. A felnőtt életemet pedig emberi jogi oldalon kezdtem: kisebbségi joggal, gyermekjoggal, egyenlő bánásmóddal foglalkoztam.
Fontos számomra, hogy mindig olyasmit csináljak, aminek társadalmi hatása is van, ami túlmutat a puszta pénzkeresésen. Abban hiszek, hogy ma már leginkább az üzleti vezetőknek van valódi befolyásuk arra, milyen irányba mennek a közösségeink – a munkahelyeink, a mindennapi világunk.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap, mint nap?
Dr. Szilágyi Judit: Én több rétegben gondolkodom erről. A munkában a talán közhelyesnek ható alázat és minőség mellett a kíváncsiságot emelném ki; hogy mindig jobbak akarjunk lenni, fejlődni, beleásni magunkat valamibe.
Az emberekkel való kapcsolódásban az együttérzés lett számomra a legfontosabb elv. A compassion, amit, hogy ne legyen túl patetikus vagy túl buddhista, úgy szoktam mondani: senki sem jó kedvében bolond. Ebben benne van, hogy oda megyünk, ahol az ügyfél vagy az adott ember tart, anélkül, hogy lenéznénk vagy lesajnálnánk.
Vezetőként az azonos szemmagasságot emelném ki. Nem hiszek a hierarchiában. Gyerekkorom óta lázadok mindenféle hierarchikus viszony ellen.
Üzletben az etikus kapitalizmus az iránytűm: hol van az „elég”? Merek kicsi maradni, nem hiszek az állandó növekedési mániában. Szerintem az is az üzleti etikához tartozik, hogy visszaadjunk valamit a társadalomnak. Fontos, hogy lehetőségeimhez mérten segítsem azokat, akik a társadalom peremén élnek – és ez számomra állandó önvizsgálat is: jól teszem-e, és eleget teszek-e.
És van egy mindenen átsegítő értékünk: a humor. Ezt élem, hiszem és tudatosan használom!
Bridge Budapest: Milyen szó vagy jelző jut eszedbe először a saját sikered kapcsán – és miért pont ez?
Dr. Szilágyi Judit: Kapcsolódó. Nem tudom a sikereimet önmagukban értelmezni. Kapcsolatokban működöm jól: ott sérülök, ott gyógyulok, kapcsolatokban megyek előre és ott tudok igazán eredményes lenni. Számomra nincs olyan, hogy egyéni siker.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Dr. Szilágyi Judit: A vezetésről úgy gondolkodom, hogy az egy döntés, nem egy pozíció, emiatt azt mondanám, hogy már általános iskolában elkezdtem megtapasztalni, hogy a saját magatartásommal egy osztályközösséget is lehet jó irányba formálni.
Ma tanácsadóként néha döbbenetes megtapasztalni, hogy emberek évek múltán is szó szerint idézik a mondataimat. Ennek a felelősségével a mai napig van bennem némi riadalom. Ha holnap száz bankárnak tartok előadást, felelek azért, mit visznek vissza a szervezetükbe: hogyan bánnak majd a csapatukkal, mit mondanak a kamasz gyereküknek, és mindebből mit visz tovább a munkatárs vagy a gyerek.
Tanácsadóként már régóta nem skilleket tanítok, hanem elveket, paradigmákat és értékeket adok át a vezetésről. Ez nemcsak a szigorúan vett irodai vezetésről szól, hanem arról is, hogyan működünk az életünkben és hogyan működünk együtt másokkal.
Ennek óriási felelőssége van, hiszen évente sok-sok száz vezetővel találkozom, akik ezreket vezetnek. Van ebben nyomás és lehetőség is – és remélem, hogy jól élek vele. Szándékaim szerint biztosan.
Bridge Budapest: Mit és hogyan mérsz sikernek – profiton túl? – Milyen konkrét mutatók, visszajelzések, érzések jelzik számodra, hogy sikeres vagy?
Dr. Szilágyi Judit: A szakmai mérőszámokon túl egyértelműen a saját szubjektív jóllétemet mérem, és ezért tudatosan teszek is. A business szerves része! Ha én nem vagyok jól, ha nem vagyok a középpontomban, akkor nem tudok jól teljesíteni. A financiális profit érdekes kérdés, de közben a mosolyomat, a mosolyunk számát, okát és gyakoriságát is érdemes mérni. A vezető jólléte komoly sikerfaktor egy szervezetben. Ha a vezető nincs jól, senki nincs jól.
Van egy másik, nagyon friss mérőszámom: a „nemek száma”. Tudok-e nemet mondani nem komfortos helyzetekre vagy ügyfelekre. Minél több nemet tudunk mondani, annál sikeresebbek vagyunk. Ha megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk: „veled itt nem”, „ebben nem”, az fontos mérőszám. Ebben pedig még bőven van hova fejlődnöm…
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Dr. Szilágyi Judit: Őszintén? „Nagyságosasszony!” Orvoscsaládból jövök, rengeteg munkát, tanulást, ügyeleteket láttam, így azt gondoltam óvodásként, hogy van jobb ötletem … Ez volt a terv. Még nem jött be, de hátha egyszer!
Amúgy azt hiszem, ez a személyiségemnek egy nagyon fontos része: a „megmentem a világot” mellett az erős hedonizmus is. Egyfajta hedonista társadalomformáló vagyok. Tudom élvezni az életet, és ebbe a munkám is beletartozik.
A gimnáziumban abszolút lázadtam, bármixer akartam lenni. De egy orvos családban – a minták alapján – ez nem volt opció. Két diploma után elmentem mixer tanfolyamra, és ma van OKJ-s mixer végzettségem. Amúgy hasznos skill, hogy bármilyen ihatatlan italból ihatót tudok csinálni és ez egy-egy csapatépítőn meglepően jó motivációs eszköznek bizonyult.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Dr. Szilágyi Judit: Felesleges – nem fogadtam volna meg!
Ha mégis mondanom kellene valamit, talán az lenne, hogy érdemes minél előbb belecsapni az önismereti útba, mert ez egy hosszú és rögös folyamat, és minél hamarabb kezdi el az ember, annál többet spórolhat meg magának az életben.
A másik pedig az, hogy bátran higgyek a saját megérzéseimnek. Nem kell megfelelni a társadalmi elvárásoknak, nem is érdemes erre törekedni. Nekem mindig bejöttek a bátor döntéseim: akkor is adtak valamit, ha mások nem bólogattak hozzá.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Dr. Szilágyi Judit: Ha szarkasztikus akarok lenni, akkor olyan munkahelyeken, ahol nem a gyümölcsnap, a babzsák és a vaníliás mandulatej adja az elköteleződés alapját. Hanem olyan szervezetben, ahol mindegy, hogy van-e babzsák, mert vannak bátor, kíváncsi, egótudatos és önismerettel rendelkező vezetők. A kettő ugyanis összefügg. Olyan vezetők, akik fejlődésre és kreativitásra inspirálnak – és ebben maguk is részt vesznek.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Dr. Szilágyi Judit: Egy olyan világot, ahol a józan paraszti ész nem egy elfelejtett készség, hanem természetes működésmód.
