A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, és a jelen mellett elkötelezettek a jövő generációiért.
Fischer András is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Fischer András: Több barátom is csatlakozott a Bridge Budapesthez, és nagyon jókat meséltek a szervezetről. Ez is megerősített abban, hogy 2026 elején én is belépjek a közösségbe. Az ott szerzett tapasztalatok pedig tovább erősítették bennem azt a képet, hogy egy valódi, fontos értékrendet képviselő közösségről van szó, amelynek tagjai azt a szemléletet képviselik, amit én is vallok.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap mint nap?
Fischer András: Az egyik a korrektség, ami számomra azt jelenti, hogy a kimondott szónak súlya van, amit megígérek, azt be is tartom. A másik, hogy egy pozíciót mindig az adott személyre szabjunk, és ne fordítva, vagyis ne próbáljunk embereket egy előre meghatározott „cipősdobozba” kényszeríteni. Amikor tehetséges emberekkel dolgozom, igyekszem a karrierútjukat, a képességeiket és a szempontjaikat figyelembe venni a szerepkörük meghatározásakor. Végül, de nem utolsósorban hiszek a példamutatásban is. A vezetői szerep felelősséggel jár, és ennek a mindennapi viselkedésünkben és kommunikációnkban is meg kell mutatkoznia.
Bridge Budapest: Milyen szó vagy jelző jut eszedbe először a saját sikered kapcsán – és miért pont ez?
Fischer András: A „nem konvencionális” kifejezés jut eszembe. A szakmai pályám eleje még mondható hagyományosnak, később azonban fordulat következett: kezdeményeztem egy innovációs terület létrehozását. Így nem egy meglévő szamárlétrán haladtam végig, hanem magam elé pakoltam a létrafokokat, és egy addig nem létező területet alapítottam meg. Úgy gondolom, keveseknek adatik meg, hogy maguk találják ki, mivel szeretnének foglalkozni, és ehhez támogatók is felsorakozzanak mögéjük. Összességében tehát nem egy klasszikus, előre kikövezett karrierútról van szó, menet közben raktam le a járólapokat. Ami kezdetben csupán egy keskeny ösvény volt, idővel kiszélesedett, és végül egy többsávos autópályává vált.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra, vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Fischer András: Talán ahhoz az időszakhoz kötném, amikor elkezdtek konferenciákra hívni előadóként vagy kerekasztal-beszélgetések résztvevőjeként. Meg kellett szólalnom bizonyos témákban, véleményt formálnom, miközben korántsem volt magától értetődő, hogy ez kire és milyen hatással van. Később azonban elkezdtek megemlíteni LinkedIn-posztokban pozitív kontextusban, ami nagyon jól esett. Ekkor tudatosult bennem, hogy az emberek valóban odafigyelnek rám, visznek magukkal gondolatokat, és már nemcsak a szűkebb, hanem a szélesebb környezetemre is hatással vagyok.
Bridge Budapest: Mit és hogyan mérsz sikernek – profiton túl? Milyen konkrét mutatók, visszajelzések, érzések jelzik számodra, hogy sikeres vagy?
Fischer András: Bár a profit kétségtelenül fontos mutató, számomra ennél összetettebb a kép. Ide sorolom a visszajelzéseket a környezetemtől, a saját cégemtől, de ugyanilyen meghatározó a csapat is. Hiszek abban, hogy egy vezető sikerét jól mutatja, hogy az általa felépített csapat mennyire működik jól emberileg is. Egy olyan közösség, ahová az emberek szívesen járnak be, szeretik a munkájukat, őszintén tudnak kommunikálni, és időben jelzik, ha változásra vágynak, számomra óriási siker. Fontos mérce még az emberi kapcsolatok. Amikor a legutóbbi munkahelyemről távoztam, sok megkeresést kaptam. Ezt nagyon pozitívan éltem meg, mert ezek a visszajelzések nem a pozíciónak vagy a cégnek szóltak, hanem nekem, mint embernek.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Fischer András: Sok jó tanácsot kaptam az évek során, mégsem tudnék egyetlen konkrétat kiemelni. Ami viszont meghatározó volt számomra, az a sport szerepe a jellemem formálásában. Versenyszerűen dzsúdóztam, és a japán fegyelem, a sporttársak tisztelete, valamint a szabályok iránti alázat mélyen beépültek a személyiségembe. A mai fiataloknak én azt tanácsolnám, hogy maradjanak önazonosok. Ne hajszoljanak olyan szerepkört vagy karriert, ami jól mutat kívülről, de nem illik hozzájuk. Talán közhelyes, de ha a hobbink a hivatásunk, akkor soha többé nem kell dolgoznunk az életben.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Fischer András: Nem emlékszem konkrét gyermekkori álomra, például, hogy tűzoltó vagy rendőr akartam volna lenni. Sportiskolába jártam, így fiatalon inkább az olimpiai szereplés volt egy erős vágy bennem, ami végül nem valósult meg.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Fischer András: Olyan munkahelyet kívánok nekik, ahol meghallják a hangjukat, és figyelembe veszik a szempontjaikat. Fontosnak tartom, hogy a munkahelyek – függetlenül az új generációk létszámától – képesek legyenek alkalmazkodni, hiszen ez elemi érdeke a szervezetnek.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Fischer András: Az elmúlt években rendkívül sok és váratlan változás következett be. Számos olyan esemény – Covid, geopolitikai helyzet, mesterséges intelligencia – történt, amelyek egyrészt izgalmasabbá tették a munka világát, másrészt hirtelen és jelentős alkalmazkodást követeltek. Innovációs szakemberként mindezt rendkívül izgalmasnak tartom, ugyanakkor egy pályája elején álló fiatal számára ez komoly bizonytalanságot jelenthet. Éppen ezért egy kiszámíthatóbb, jobban tervezhető világot kívánok nekik.
