Írta: Bus István
A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért. Patai Zoltán, a Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezés Nagykövete is közéjük tartozik.
Bus István: Mi akartál lenni gyerekkorodban?
Patai Zoltán: BMW-autókereskedő. Ez a márka volt a kedvencem, ráadásul nagypapám kereskedő volt. Nagy példaképem volt, ezért aztán összegyúrtam a kettőt.
Bus István: Kemény volt, vagy szelíd erővel érvényesült?
Patai Zoltán: Szelíd erőkkel. És én sem az a vezető vagyok, aki keményen odaszól vagy utasít. Ritkán szoktam letolni embereket, mert mindig próbálom megérteni, hogy mit miért csinált. Az emberek így fejlődnek – és tényleg változnak. A középiskolában aztán elkezdtem gondolkodni, hogy mit is szeretnék. Rájöttem, hogy a Közgázra akarok menni. Elkezdtem felkészülni, jártam előkészítőre, és ez olyan eredményt hozott, hogy be is kerültem – méghozzá arra a szakra, ahová terveztem. Aztán Közgázon is hosszú távon gondolkoztam, így már az első évben beléptem egy diákszervezetbe, és már akkor tudtam, hogy ott elnök akarok lenni.
Bus István: Elnök? Minek?
Patai Zoltán: Azt akartam, hogy jó pozícióval kezdjem majd a karrierem, és tudtam, hogy ezek az extra tevékenységek sokat számítanak. Ez volt az egyik motivációm. A másik pedig, hogy akkor is bennem volt már, hogy tudnék értéket teremteni mások számára. Hogy én ezt jól tudnám csinálni, és előrébb tudnám vinni a szervezetet. Aztán elnök lettem, és sokat tanultam belőle.
Bus István: Milyen vezetői erényeket tartasz fontosnak?
Patai Zoltán: Szerintem nagyon fontos ötletelésre és próbálkozásra ösztönözni az embereket. És ha valami nem jól sikerül, akkor azért nem letolni kell valakit, mert azzal éppen megölöd a kísérletezést. Mindig próbálom ösztönözni az embereket arra, hogy gondolkozzanak kritikusan, és álljanak elő a saját ötleteikkel. Ezt úgy teszem meg például, hogy inkább csak irányvonalakat jelölünk ki a cégnél, nem pedig konkrét, fix KPI-kat. Mint vezető, nem tudok mindenben benne lenni, ezért fontos, hogy az emberek felhatalmazva érezzék magukat a döntésekre. Másrészt, elengedhetetlen a motiváltság is. Hogy érezzék nemcsak a felhatalmazást, hanem az akaratot is. Hogy megvan a lehetőségük, hogy megváltoztathassák a dolgaikat. Azt próbálom elérni, hogy minden egyes vezető magáénak érezze a területét. Mintha az a saját cége lenne.
Bus István: Harminc vagy. Mekkora a család?
Patai Zoltán: Gyerek még nincs, de feleség már van. Az előbbiekből következik, hogy nem egy egyszerű dolog, hogy eljussunk a gyerekig (nevet). – Amikor idejöttem, merítettem a McKinsey-s tanácsadói múltamból, ahol az egyik legfrekventáltabb kérdés volt a CEO-k számára a munka/magánélet egyensúlya. Kiderült, tényleg meg kell szabni erősen a határokat, már a legelején. De amilyen egyszerűnek tűnik ez a mondat, annyira nehéz betartani. Annyira gyorsan növekvő iparágban vagyunk, hogy igazából bármennyit tudnék dolgozni. Amit azonnal felismertem, hogy a legfontosabb a megfelelő csapat körülöttem. Ha ez megvan, sokkal könnyebben el tudom engedni a dolgokat.
Bus István: Hamar lettél CEO. Van ennek hátránya?
Patai Zoltán: Szerencsére nem tapasztaltam negatív visszajelzést emiatt. Amikor idejöttem, kicsit féltem tőle, hogy fogadnak el ennyire fiatalon. De az számít, hogy letegyen az ember valamit az asztalra az elején, és lássák, hogy itt nem a kor számít, hanem hogy mit tud az az adott illető. És egyébként a fordítottjára is van példa. Nagyon sokféle, akár idősebb embert is felvettünk az elmúlt időszakban. Ez is Svájcból jön: megragadt bennem, hogy mennyire hasznos a diverzitás. Óriási ereje van.
Bus István: Milyen egyéb értékek fontosak a számodra?
Patai Zoltán: Az egyik az igazságosság. Szeretek tények alapján dönteni, és szeretem, amikor teljesítmény alapján jutalmaznak valakit. Akár cégen belül, akár cégek között, akár: az országban. Fontos érték számomra az őszinteség és a transzparencia. És a fenntarthatóság. Ez magánemberként és cégvezetőként is egyre jobban izgat.
