A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, és a jelen mellett elkötelezettek a jövő generációiért.
Iszak Patrícia, a bp Magyarország egyik vezető managere is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Iszak Patrícia: A bp magyarországi szervezete néhány évvel ezelőtt csatlakozott a Bridge Budapest kezdeményezéséhez. A kapcsolattartást végül én vettem át az előző Head of Country-tól, de privát és céges szempontból is nagyon hasonlóak azok az irányelvek, ami miatt csatlakoztunk.
A Bridge-nek, a bp-nek és nekem is kiemelten fontos a fenntarthatóság. Ez elsősorban azt jelenti, hogy elkötelezettek vagyunk a jövő iránt, és hosszú távon formáló, fenntartható döntéseket szeretnénk hozni. A bp-nél és számomra is alapelv, hogy ne rövid távú periódusokban gondolkodjunk, hanem figyeljünk a következő generációkra – mind a munkatársaink, mind a világ szempontjából, amelyben élünk.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap, mint nap?
Iszak Patrícia: Nemrég egy podcastban hallottam a jelenlegi VUCA világra adott vezetői választ: agilisnak, reziliensnek, inspirálónak, kollaboratívnak és tudatosnak kell lenni.
Amit én különösen fontosnak tartok, az a tudatosság: hogyan építjük fel a céget, hogyan bánunk a kollégákkal, hogyan kommunikálunk, milyen visszajelzéseket adunk. Ez az előremutató, hosszú távú gondolkodás alapja.
A másik a reziliencia. A régi, jól beégett karrierutak ma már nem igazán működnek. Folyamatosan alkalmazkodni kell, és fontos, hogy az emberek reziliensek és tudatosak legyenek a döntéseikben.
A tudatossághoz hozzátartozik az önismeret is. Talán ez volt az én személyes karrieremben is az egyik legnagyobb kihívás. Sokszor nagyon jól látjuk a problémákat és a kiskapukat, de vezetőként szerintem fontos lenne előre mozdítani azt a hozzáállást is, hogy „meg tudjuk csinálni”, és ehhez kollaborációra, alkalmazkodóképességre és tudatos döntésekre van szükség.
Bridge Budapest: Milyen szó vagy jelző jut eszedbe először a saját sikered kapcsán – és miért pont ez?
Iszak Patrícia: Az imposztor szindróma. Vidéki, szombathelyi lányként, teljesen átlagos családból érkeztem, és nagyon sokáig elkísért az az érzés, hogy majd egyszer rájönnek, hogy én ehhez nem értek eléggé. Ez sokáig gát is volt a szakmai fejlődésemben. Talán az X generációs, kelet-európai nőknél ez sokaknál jelen volt vagy van. Ma már tudom, hogy igenis van helyem az asztalnál, és vannak erősségeim, ami miatt bizonyos feladatokra engem választottak.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Iszak Patrícia: Egy korábbi munkahelyemen Svájcban dolgoztunk egy teljesen új csapattal pár hétig. Nemcsak munka közben, hanem munka előtt és után is együtt voltunk, és nagyon erősen látszott, hogy egy új országban, új vezetőség előtt, akár az étteremben vagy a hétköznapokban is mennyire más a megszokott viselkedés.
Itt értettem meg, mekkora szerepem van vezetőként abban, hogy ami Magyarországon vagy Romániában teljesen hétköznapi, az Svájcban teljesen más kontextust kaphat – és hogy ilyenkor is az én feladatom erről beszélni, és egy jó csapatot kovácsolni, akkor is, ha ez nem klasszikusan a munkaköri leírás része.
Ezt egy másik élmény is megerősítette: elvégeztem egy jógaoktató képzést, ahol sokat beszéltünk arról, hogy az oktató személye, megjelenése, jelenléte hat a tanulókra. Ez a céges világban is ugyanígy működik: amiről beszélek, ami nekem fontos, az sokszor másokra is hat.
Bridge Budapest: Mit és hogyan mérsz sikernek – profiton túl? – Milyen konkrét mutatók, visszajelzések, érzések jelzik számodra, hogy sikeres vagy?
Iszak Patrícia: Egyszer egy Bridge találkozón hoztam azt a példát, hogy ha a négyéves kisfiam rám néz és mosolyog, akkor azt gondolom, hogy sikeres vagyok. Egy önazonos, kiegyensúlyozott anyuka számomra nagyobb siker, mint az, hogy mindent meg tudok venni neki.
Vezetőként nekem az is siker, ha egy kiegyensúlyozott, boldog csapatot tudok építeni, ahol az emberek érzik, hogy a helyükön vannak, van kihívásuk, de közben tudják tartani a magánélet egyensúlyát is.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Iszak Patrícia: Először tanárnő szerettem volna lenni. A nővéremmel rengeteget játszottunk tanárosdit, és mindig nagyon vágyott szerep volt számomra. Később ökológus akartam lenni, aztán amikor Budapestre kerültem főiskolára, akkor már az motivált, hogy minél előbb önálló legyek, világot lássak és pénzt keressek. Ezért lettem végül közgazdász. A főiskola után viszont újra előjött bennem a „lássunk világot” érzés, ezért mentem később Németországba is.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Iszak Patrícia: Egy komolyabb önismereti tréning szerintem már a karrier elején nagyon sokat segítene. A „légy önmagad” tanács önmagában kevés, mert sokan még nem tudják, kik is ők valójában vezetőként vagy emberként.
A másik fontos dolog a kapcsolatok ápolása. Az első munkahelyemen együtt kezdő kollégák közül sokakkal ma is kapcsolatban vagyok. Ez a mikro-környezet, a korábbi vagy jelenlegi kollégáim csoportja rengeteg helyzetben egy erős kapocs, háló, amely nagy értéket képvisel a mindennapjaim során és egy minőségi szintet ad a munka világának.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Iszak Patrícia: A profiton kívül olyan KPI-ok, amik komplexebb irányt adnak a munkahelyeknek és a következő generációnak. Jelenleg egy profitorientált világban élünk, és kisebb közösségekben próbáljuk megvalósítani ezeket az értékközösségeket – amit akár a Bridge Budapest is csinál, vagy bármelyik cégnél a jó vezetők.
Azt gondolom, hogy ez lenne az ideális munkahely is: ahol a profiton túl az, hogy jól érzem magam a munkahelyemen, nem egy mellékes dolog, hanem egy olyan komplex rendszer része, amelyben benne van az is, hogy önkéntes munkát vállalunk, és beállunk a munkahely számára is fontos kezdeményezések mögé, akár munkaidőn belül. Ahol nem csak a profit vagy a költséghatékonyság az egyetlen KPI a cég sikerességének.
Ezt nagyon szívesen látnám, és ebben benne van a kollaboráció, az inspiráció is: hogy mire hívjuk fel egymás figyelmét. Mert a csapatmunka továbbra is nagyon fontos. A Covid óta ezt az elmúlt évek erősen gyengítették és nehéz visszahozni a jó csapatszellemet. Egy jól kollaboráló, inspiráló, jó közösségű cégben szeretném látni a saját fiamat.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Iszak Patrícia: Közösségekre építő, együttműködő világot szeretnék. Olyat, ahol az AI és a technológia segít jobb döntéseket hozni, és támogatja azokat a megoldásokat, amelyek hosszú távon is fenntarthatóak.
Olyan világot szeretnék, amely egyszerre figyel a közösség érdekeire és teret ad az egyénnek is, hogy a saját értékrendje és inspirációja alapján érvényesüljön.
Egy kiegyensúlyozott, tudatos, kollaboratív, agilis világot szeretnék, „meg tudjuk oldani” hozzáállással.
