A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Szabó Balázs, a CIB Bank Zrt. vállalati üzletágért felelős vezérigazgató-helyettese is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Mikor és még inkább miért csatlakoztatok a Bridge Budapesthez, mi az, amit itt megtalálsz vezetőként?
Szabó Balázs: 2024 elején csatlakoztunk, méghozzá azért, mert azt éreztem, hogy egy igazán értékalapon szerveződő közösségről van szó. Egy vezetői klubban tartott előadáson hallottam a szervezetről először, és már akkor megtetszett, amit hallottam.
Bridge Budapest: Számodra melyek azok a vezetői minimumok, értékek, amelyekből soha nem engedsz?
Szabó Balázs: A hosszú távon való gondolkodást mondanám először, és ennek kapcsán a felelősségvállalást. A közösség ereje is nagyon fontos tényező. Nagyon fontos azt is felismerni, hogy vezetőként hány ember életére vagyunk hatással. Az én esetemben például nemcsak a csapatoméra, más munkatársainkéra, de akár az ügyfelek életére is. Sikeres vezetőként a gazdasági életben is szerepet játszunk, bizonyos értelemben véleményvezérek vagyunk.
Bridge Budapest: Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy vezetőként mennyivel nagyobb hatást tudsz gyakorolni, mint magánszemélyként?
Szabó Balázs: Írok egy blogot, talán az mutatja meg nekem ezt leginkább. A kollégáink közül is sokan olvassák, nagyon sokan gondolják tovább, és ugyanilyen sokan reflektálnak is rá. Bár magánszemélyként írom a blogot, olyan értelemben nem független vezető életemtől, hogy a gondolataimra talán emiatt többen kíváncsiak a kollégáink közül.
Minden visszajelzés megerősít abban, hogy nem mindegy, hogy hogyan szedem össze, hogyan artikulálom a saját gondolataimat. Ezt érzékelem abban is, hogy ha egy ügyfélrendezvényünkön megszólalok, az is foglalkoztatja a hallgatóságot. Szerintem hitelessé tesz, ha az ember nem bújik be teljesen a főnök szerepbe, hanem saját magát meri megmutatni. Minden erősségével és gyengeségével, sebezhetőségével együtt, és nem bújik egy biztonságos maszk mögé.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Szabó Balázs: Sportoló családból jövök, és amikor gyerek voltam, nem volt más a radaron, mint a mozgás, a sportolói karrier, az olimpiai szereplés. Atletizáltam, tollaslabdáztam, jelen volt egy erős teljesítmény- és sikerorientáltság a gyerekkoromban. Ennek ellenére szuper hálás vagyok az életnek, hogy nem sportoló lettem. 18 éves koromban megműtötték a gerincemet, utána már nem versenysportoltam többet. Viszont nagyon sokat kaptam az élsporttól, amit ma is kamatoztatok a munkában és a hétköznapjaimban is.
Bridge Budapest: Mit üzennél a fiatalkori önmagadnak? Volt valaki, aki mentorált annak idején?
Szabó Balázs: Több olyan embert is fel tudok sorolni a pályakezdő időmből, akikre mentoromként tekintek, akiktől nagyon sokat tanultam. Az ifjúkori önmagamat pedig elsősorban türelemre inteném. Arra biztatnám, hogy törekedjen az egyensúlyra. Utólag visszatekintve többet kellett volna foglalkoznom az önismerettel, amit ma már nagyon hasznosnak látok. Fontos volt végigélni a fejlődési pályát, amin végigmentem, sportnyelven a sprinttől a maratonfutásig.
Bridge Budapest: Szerinted milyen az a munkahely, ami a jövő generációjának ideális lenne, vagy ahol te szívesen látnád a jövő generációját?
Szabó Balázs: Amit biztosan kiemelnék, az a közösség. Az persze egyénileg változik, hogy ki hogyan éli meg a közösséget, mit tart benne fontosnak, elmegy-e például a csapatépítőkre. De a közösségnek mindig óriási ereje van, hiszen szociális lények vagyunk, erős bennünk a kapcsolódás iránti vágy. Sokszor szülőként nem örülünk, hogy a 12 éves gyerekünk a telefonját nyomkodja, de közben lehet, hogy az unokatestvérével játszik vagy a barátaival tartja a kapcsolatot. A közösség pont ugyanannyira fontos mindegyik generációnak, és munkáltatóként dolgunk van azzal, hogy közösséget teremtsünk.
Másrészt a nyitott, közvetlen, barátságos szervezeti kultúrát emelném ki . Bankárként persze nem könnyű eltekinteni a hierarchikus szerkezettől és a szabályoktól, mégis azt látom, hogy a magázódós, nyakkendőkötős világ leköszönőben van. Valahogy ezt a barátságosságot, szerethetőséget kell megvalósítani. Egy jó atmoszférájú, inspiráló, a fiatalok belső mozgatórugóit beindító közösséget kell teremtenünk. Ahol nem erőből védjük a pozíciónkat és annak mentén várjuk el a tiszteletet, hanem megmutatjuk őszintén magunkat.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyet kívánnál a gyerekeidnek?
Szabó Balázs: Az első, ami eszembe jut, az egymás iránti bizalom. Annak az elfogadása, hogy az élet szép, az ember jó. Sokan ezt ma már egyáltalán nem is feltételezik, pedig így van. Én nem tartom ezt erőltetetten pozitív gondolkodásmódnak. A másik fő érték szerintem az alázat. Elhinni, hogy nem mi vagyunk a világ közepén, hogy másoknak más nézőpontjaik vannak, és azok is elfogadhatóak, és érdemes megkérdőjelezni önmagunkat folyamatosan. Ha többen élnénk így, jobban értenénk egymást.
