Az Edisonplatformnál azért dolgozunk, hogy a mai óvodások és iskolások felnőve megtalálják majd a helyüket az értelmes munka világában. Ma Magyarországon vannak olyan cégek, akik felelősséget vállalnak, és aktívan tesznek a gyerekek jövőjéért. Ők a menő cégek.
Ismerjétek meg Kónya Lászlót, a Deutsche Telekom IT Solutions CEO-ját.
Bridge Budapest: Kezdjük ezt a beszélgetést a gyerekkori álmaiddal. Te mi szerettél volna lenni gyerekként?
Kónya László: Egész kicsi gyerekként még inkább a játékkal foglalkoztam, és nem tudtam, mi szeretnék lenni. Tizenéves koromban viszont már megfogalmaztam magamban. Akkor az volt az egyértelmű vágyam, hogy számítógépes játékokat programozzak. Azt is elég határozottan láttam magam előtt, hogy nem akarok emberekkel foglalkozni vezetőként. A szüleim tanárok és iskolaigazgatók voltak, láttam, ez mennyi nyűggel jár, ez pedig tizenévesen nem volt vonzó.
BB: Ehhez képest a Deutsche Telekom IT Solutions CEO-jaként 5500 emberért felelsz.
Kónya László: Ahogy halad előre az élet, az ember rájön, mi az, ami fontos neki az életben, és mi az, amit szeret csinálni. Én rájöttem, hogy a programozást szeretem ugyan, a mai napig időnként belekóstolok, de vannak, akik jobban csinálják nálam. Én meg emberekkel imádok dolgozni.
BB: Mik azok a vezetői értékek, amik alapvetően meghatározzák a működésedet?
Kónya László: A csapatmunkába hiszek, ez a legfontosabb számomra. Igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam, olyan csapatot építeni, amelynek tagjai nálam sokkal jobban értenek a saját szakterületükhöz. Az én erőm abból áll, hogy csapatot építek belőlük, és több jön ki az egészből, mint az individuumokból. Ehhez bizalom kell, ez a legfontosabb, illetve a transzparencia, a közös célok meghatározása, és az azokért való közös küzdelem.
BB: Szerinted melyek a legfontosabb jövőbeli kompetenciák, tudáselemek?
Kónya László: Ezt három részre lehet bontani. Az elsők a soft skillek. Szerintem ezek lesznek a legfontosabbak a jövőben, mert a lexikális, szakmai tudások olyan gyorsan avulnak el, ahogyan változik a világ. Maga az érzelmi intelligencia és az aköré épülő összes kis különböző dimenzió az, ami plusz hozzáadott értéket ad. Emellett ott van a nyelvtudás, az informatikai tudás, ami manapság elengedhetetlen.
BB: Szeretnéd, hogy négy gyereked közül valamelyik kövesse a pályádat, példádat?
Kónya László: Maga az informatika most már annyira átszövi az egész világot, hogy gyakorlatilag mindenkiből előbb-utóbb mondvacsinált informatikus lesz. Szűkül a különbség a nagy szakmai tudású, szakértő informatikusok, és a hobbi informatikusok között. Például van ez az úgynevezett no-code, low-code nevű trend, ami abból áll, hogy gyakorlatilag programozás nélkül programozol. Ez a gyakorlatban afelé mutat, hogy a jövőben mindenkinek kell majd valamilyen szinten programoznia.
BB: Miért volt fontos, hogy olyan kezdeményezés mellé álljatok, ami egészen kicsi gyerekeknél fókuszál erre a célra?
Kónya László: Magyarország legnagyobb informatikai cége vagyunk, van társadalmi felelősségérzet bennünk. Vissza kell adnunk az embereknek, de nem kizárólag olyan témákban, amelyek rövid távon megtérülnek. Nagyon sokat fektetünk az oktatásba a cégen belül is, különböző képzéseket nyújtunk a kollégáinknak. Emellett rengeteg olyan oktatási témával foglalkozunk, amelyek egy része rövid távon, vagy egy pár éven belül megtérülő munkaerőpiaci potenciálnevelő hatással bír.
Azaz reméljük, hogy a tanulókból a jövőben munkavállalók lesznek. De ugyanígy oktatunk hátrányos helyzetű gyerekeket, akikből 15-20 évig nem lesz potenciális munkavállaló. Fontos számunkra, hogy adjunk olyan elmaradott vidékeknek, ahol egyébként alig van lehetőség fejlődni.
BB: Ha egy pillanatra visszatérhetünk a számítógépes játékokat tervezni akaró fiatal énedhez, mit üzennél neki?
Kónya László: Maradjon ugyanolyan. A gyerekkori kíváncsiság egy természetes dolog, az egész világra rácsodálkozunk. A legkisebb lányom 5 éves, és mindenről kérdezget, mi miért, miként működik, miért nem esünk le a földről, és még sorolhatnám. Ezt a természetes kíváncsiságot kellene fenntartani.
Ezért is fontos számunkra az oktatásba az Edisonplatformmal közösen befektetni, mert az egy társadalmi ügy. Ez nem arról szól, hogy bedobom a gyereket az iskolába, aztán az állam meg a tanárok megoldják, hanem pont arról, hogy a gyerekkori kíváncsiságot megtartsuk egészen felnőtt korig. 18 éves kor után is tanulni, fejlődni kell. Egy 12 éves gyerek számítógépes kíváncsisága ne arról szóljon, hogy a TikTokra felrak videókat, hanem arról, hogy a James Webb teleszkóppal hogyan lehet megnézni két és fél millió évvel ezelőtti galaxisokról képeket. Ez az, ami előre visz minket.
BB: Sors vagy véletlen?
Kónya László: Véletlen.
BB: Hosszú táv vagy rövid táv?
Kónya László: Hosszú táv.
BB: Autó vagy bicikli?
Kónya László: Bicikli.
BB: Vidék vagy város?
Kónya László: Város.
BB: Facebook vagy Instagram? Esetleg TikTok?
Kónya László: Reddit.
BB: Mi volt a kedvenc iskolai tantárgyad?
Kónya László: Matematika.
BB: Mondj egy fontos könyvet a gyerekkorodból!
Kónya László: Verne Gyulától a 80 nap alatt a Föld körül.
BB: Ha bárhol élhetnél a Földön, hol élnél?
Kónya László: Budapesten, mert imádok itt élni.
BB: Milyen szupererőt szeretnél magadnak?
Kónya László: Végtelen agyi kapacitást.
BB: Mondj egy hasznos appot, amelyet minden nap használsz.
Kónya László: A Garmin Connect, amivel a sporttevékenységeimet monitorozom.
