A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Zsolt Orsolya, a Multi Alarm Zrt. vezérigazgatója is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Zsolt Orsolya: A 2025-ös évtől csatlakoztunk, stratégiai partnerként. Vezetőnek lenni szerintem ugyanolyan hivatás, mint bármelyik másik foglalkozás: ugyanúgy jelent valamit általánosságban is cégtől, munkavállalóktól függetlenül. Nekem a vezetői léthez hozzátartozik az is, hogy hosszú távon kell gondolkodni.
Vezetőként ezért felelősséget vállalok sok szempontból, nemcsak a kollégák irányába, nemcsak céges szempontból, de kifelé is. Számít, hogy mit hagyok hátra a cégnél, mint vezető. A régi autoriter hozzáállást, amiben kizárólag a főnök mondta meg, hogy mit kell csinálni, és nem volt ellenvetésnek helye, amiben senkit nem érdekelt a munkavállaló véleménye, egyre inkább felváltja az, hogy vonjuk be az embereket a döntésekbe, kérdezzük meg a véleményüket, gondolkodjunk közösen, törődjünk velük, és erre mi vezetők vagyunk a leginkább hatással. Példát mutatunk.
Emellett szeretek csapatban gondolkodni, okos emberekkel közösen megoldásokat találni, így személyesen is tudok kapcsolódni a Bridge Budapesthez.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap, mint nap?
Zsolt Orsolya: Cégünk és az én alapértékeim is a tisztesség, minőség, szakmaiság. A tisztesség sosem volt nálunk a családban kérdés, ez az, amit a leginkább örököltem talán édesapámtól. Nem azért tisztességes az ember, mert az megéri, hanem azért, mert nem tud más lenni. Nekem valahol az empátia, az igazságosság is ebbe a körbe tartozik. A minőség alatt pedig azt értem, hogy mindenkinek azt, és csak azt adjuk, amire szüksége van, és azt a lehető legjobb minőségben. Értéket akarunk teremteni az ügyfeleinknek, ez éppúgy nem lehet kérdés, ahogy a szakmaiság sem. A transzparenciát és a tudatosságot szintén nagyon fontos értéknek tartom.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Zsolt Orsolya: Amikor elkezdődött a koronavírus-járvány, nem tudtuk, le fognak-e zárni akár komplett városrészeket, városokat. Külföldön azért volt erre is példa. Összeült a válságstáb, rendeltünk 200 laptopot, hogy home office-ban tudjunk dolgozni, de így is nagyon sok kérdőjel volt bennünk, és azt éreztem, hogy ilyenkor valamit kommunikálni kell az ügyfeleknek, hogy megnyugtassuk őket. Írtam ekkor egy nagyon őszinte levelet a partnereinknek arról, hogy sok a bizonytalanság bennünk is, de ha rajtunk múlik, csináljuk tovább a dolgunk és ott leszünk mellettük. Rengeteg visszajelzés érkezett, hogy ez mennyire emberi lépés volt, hogy mennyire köszönik. Ott éreztem azt meg igazán, hogy nem csak egy cég vagyunk, hanem egymásért dolgozó emberek közössége.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Zsolt Orsolya: Mindig is tudtam, hogy édesapám vágya az, hogy átvegyem a céget. Emiatt sosem kellett azon gondolkodnom, hogy mit szeretnék csinálni, tudtam, hogy ez vár rám.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Zsolt Orsolya: Nekem annak idején nem volt mentorom: a szervezeti kultúránk is úgy épült föl, hogy bedobtuk a mély vízbe az embereket és nekem is ugyanúgy fel kellett küzdenem magam a felszínre. Az utóbbi pár évben a mentori szerepet a vezetői közösségek töltik be. Onnan kapok nagyon sokat, látok jó példákat, és mindig nagyon jó látni értékes embereket vezetőként működni. Tőlük is lehet tanulni, kérdezni, segítséget kérni.
A személyes jó tanácsom pedig a maximalizmussal kapcsolatos. Felnőttként én még csak tanulom ennek az elengedését. Ma már egyre inkább abban hiszek, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy jó eredményt érjünk el, és hogy elérjük, amit szeretnénk, de akkor sem dől össze a világ, hogyha ez valamiért nem sikerül. Hibázni igenis ér, viszont utána tanulni is kell belőle, és meg kell tenni azokat a lépéseket, amivel meg tudjuk akadályozni az újabb hiba elkövetését.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Zsolt Orsolya: Legyen őszinte és lendületes. Ha megfelelő munkakörnyezetet teremtünk, szép az iroda, kényelmes a szék, jók a fények, megadjuk azt a fizetést, amit a munkavállaló vár, azzal annyit tudunk elérni, hogy ne legyen elégedetlen. De ahhoz, hogy tovább lépjünk, és a dolgozó elégedett is legyen, kiteljesedési lehetőséget kell biztosítanunk: hagyni, hogy olyan munkakörben legyen, ahol tud és szeret teljesíteni, ahol előre tud akár lépni, látja, hogy miért dolgozik a cég, ahol egy jó közösség tagja lehet, ahol emberként kezeljük.
Az őszinteség is fontos, elengedhetetlen, hogy elég információ jusson el az emberekhez. Ha minden, számára releváns infót megadunk a munkavállalónak, akkor nem kell neki kitöltenie a réseket. Az őszinte szervezeti kultúra szerintem nagyon lényeges. Ahol azt is vissza lehet jelezni, hogy ha valami nem tetszik, de azt is, ha valami igen, vagy ha valamire vágysz. Emellett ne próbáljuk leszívni egymás energiáit, ne kezdjünk irigykedni. Ez a magyar társadalomra annyira jellemző, és annyira fárasztó dolog, amit jó lenne levetkőzni. Ha őszinték és pozitívak vagyunk, akkor van energia a cégben, és akkor lehet szárnyalni, és egy közös cél érdekében küzdeni.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Zsolt Orsolya: Lassabb és könnyebb világban szeretnék élni. Nagyon sok elvárásnak kell ma megfelelnünk, közben mégis szeretnénk önmagunk lenni, szeretnénk önazonosak lenni. Gyakran azt érezzük, hogy kevesek vagyunk, nem csináljuk elég jól, mutatunk egy fals képet magunkról kifelé, és hasonlítgatjuk magunkat mások tökéletesre csiszolt világához. Ezen szerintem nagyon fontos lenne változtatni. És lassítani is jó lenne. Minden nap érzem, hogy veszélyesen felgyorsult a világ, nagyon sok mindent hagyunk, hogy ránk pakoljanak, és ez nem vezet jó irányba.
