EGYÜTT. MŰKÖDÜNK.
Két szó, egyszerű állítás, mégsem evidencia.
A munkaerőhiány, a fiatalok jövője, az oktatás helyzete, a mentális egészség vagy a társadalmi bizalom kérdései nem állnak meg a szervezetek, iparágak vagy szektorok határainál. A problémák összekapcsolódnak, a hatásuk egyszerre jelenik meg a közösségekben, az intézményekben és a vállalatok mindennapi működésében.
A megoldások viszont gyakran külön utakon járnak.
A civil szervezetek a társadalmi következményekkel foglalkoznak, a vállalatok a gazdasági kihívásokkal, miközben egyre több olyan ügy vesz körül minket, amelyet valójában egyik oldal sem tud egyedül megoldani. Erre jutottak a Bridge Árnyékprogram civil és üzleti vezetői is: a jövő legfontosabb kihívásai nem oldhatók meg külön-külön, együttműködésre van szükség.
A problémák már nem szektorok szerint működnek
Mi az a probléma, amit ma mindenki lát, mégsem tudunk igazán megoldani?
A munkaerőhiány? A fiatalok jövőképe? A társadalmi mobilitás? A mentális egészség? Az oktatás?
Bármelyiket nézzük, ugyanoda jutunk.
A munkaerőhiány egyszerre oktatási, társadalmi és gazdasági kérdés. A fiatalok lehetőségei egyszerre múlnak a családokon, az iskolákon, a közösségeken és a munkaadókon. A mentális egészség hatással van az egyénekre, a közösségekre és a vállalatok teljesítményére is. Ezek nem civil problémák és nem üzleti problémák, ezek közös problémák.
Az Árnyékprogram egyik résztvevője így fogalmazott:
„A társadalmi problémák nem szektorok szerint szerveződnek.”
Ha ez igaz a problémákra, akkor a megoldásokra is igaznak kellene lennie.
Mit láttak a vezetők?
A Bridge Árnyékprogramban civil és üzleti vezetők egy időre helyet cserélnek, személyes találkozóik során figyelik meg és beszélik át egymás mindennapi működését, döntéseit és dilemmáit.
Amikor arra kértük őket, képzeljék el azt a jövőt, amely akkor jöhet létre, ha a civil és az üzleti világ tudatosan együtt dolgozik, válaszaik meglepően hasonlóak voltak.
Egy olyan jövő képe rajzolódott ki, amely:
- biztonságosabb;
- igazságosabb;
- nyitottabb;
- emberközelibb;
- és egyben versenyképesebb is.
Ebben a jövőben már nem több szereplő dolgozik ugyanazon az ügyön, ebben a jövőben végre kéz a kézben együtt dolgoznak rajta.
Mit tud az egyik világ, amit a másik nem?
A civil és az üzleti szektor sokszor ugyanazért az ügyért dolgozik, mégis más erősségeket épített fel.
A civil szervezetek erőssége a közösségek mély ismerete, a bizalomépítés, a társadalmi problémák megértése és a hosszú távú szemlélet.
Az üzleti világ erőssége a megvalósítás, a skálázás, a gyors döntéshozatal, az innováció és az erőforrások mozgósítása.
Van, hogy az egyik oldal tudja, mire van szükség, a másik pedig pontosan tudja, hogyan lehet nagy léptékben megvalósítani és vice versa. Mindkét oldal teszi a dolgát, külön-külön. A kérdés, mikor vesszük észre, hogy egyedül mindig kevesebb eredményre juthatnak a felek, mint amire együtt lennének képesek.
Nem erőforráshiány van. Kapcsolódáshiány.
A vezetői válaszok egyik legérdekesebb tanulsága az volt, hogy a pénzhiányt senki sem nevezte meg első számú akadálynak. Sokkal inkább a kapcsolódás hiányát, azt, hogy a tudás, a tapasztalat, a jó gyakorlatok és a megoldások túl ritkán találkoznak egymással. A legtöbb társadalmi kihívás nem azért marad megoldatlan, mert nincs rá válasz, sokkal inkább azért mert a válaszok külön világokban maradnak.
Öt tanulság minden vezető számára
1. A társadalmi problémák előbb-utóbb üzleti problémává válnak.
A munkaerőhiány, az oktatás vagy a mentális egészség kérdése ma már közvetlenül befolyásolja a szervezetek működését.
2. A bizalom versenyelőny.
Nemcsak emberi érték, hanem gazdasági és szervezeti erőforrás is.
3. A legjobb megoldások a határokon születnek.
Ott, ahol különböző nézőpontok, tapasztalatok és tudások találkoznak.
4. A másik szektor nem akadály, tudásforrás.
Minden szervezetnek vannak vakfoltjai. A másik oldal gyakran éppen azt látja, amit mi nem.
5. A hosszú távú siker együttműködésből épül.
A társadalmi hatás és az üzleti siker nem egymás alternatívái, egymás feltételei.
Mindenkire szükség van.
Az Árnyékprogram legfontosabb tanulsága túlmutat azon, hogy a civil és az üzleti világ szimpla együttműködését propagálja. Arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre több olyan ügyünk van, amelyet csak együttműködéssel tudunk megoldani.
Azt már felismertük, hogy szükség van az együttműködésre, a kérdés az, hogy milyen gyorsan kezdjük el és tanuljuk meg jól csinálni. A problémáink már összekapcsolódtak, a megoldásainknak is itt az ideje.
