A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, és a jelen mellett elkötelezettek a jövő generációiért.
Kenyhercz Kinga, a Generali Biztosító kommunikációs és rendezvényszervezési, valamint a The Human Safety Net magyarországi programvezetője is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Kenyhercz Kinga: A Generali által életre hívott The Human Safety Net Magyarország (THSN) 2025-ben vált a Bridge Budapest által alapított Edisonplatform hivatalos partnerévé, mivel mindkét szervezet szívügye a következő generációk támogatása. A THSN mozgalom a 0–6 éves kor közötti gyermeket/gyermekeket nevelő családokra fókuszál. Hisszük, hogy támogatnunk kell a szülőket abban, hogy magabiztosan kezeljék a gyorsan változó világ kihívásait. Vezetőként és magánemberként pedig egyaránt fontosnak tartom, hogy hozzátegyünk valamit a következő generációk fejlődéséhez, ezért támogatjuk az Edisonplatformot és más, hasonló küldetésű szervezetet.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap mint nap?
Kenyhercz Kinga: A vállalati kultúránk fókuszában az excellence áll, de én ezt nem rideg tökéletességként értelmezem. Számomra ez sokkal inkább a folyamatos fejlődésről szól, és nem arról, hogy hibátlanok legyünk, hanem, hogy minden nap egy kicsit jobban csináljuk azt, amit csinálunk. Kommunikációs szakemberként különösen fontos számomra a „hatás”. Nem elég egy KPI-t teljesíteni, azt szeretném látni, hogy valódi változást idézünk elő. Ha a munkánkkal jobbá tudjuk tenni emberek életét, vagy valamit vissza tudunk adni a közösségnek, akkor érzem úgy, hogy jól dolgoztunk.
Vezetőként pedig az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy biztonságos közeget teremtsek a csapatom számára. Olyan helyet, ahol lehet kérdezni, hibázni, vitatkozni és véleményt formálni. Meggyőződésem, hogy a valódi teljesítmény csak nyitott környezetben tud megszületni.
Bridge Budapest: Milyen szó vagy jelző jut eszedbe először a saját sikered kapcsán – és miért pont ez?
Kenyhercz Kinga: A véletlen. Nem volt egy tudatos, gyerekkoromtól felépített tervem arra vonatkozóan, hogy kommunikációs szakember leszek. Az élethelyzetek és lehetőségek találtak meg engem. Visszanézve persze látom a jeleket, de akkoriban nem tudtam, hogy ezek egy ilyen pálya felé vezetnek. Mindig nyitott voltam az új lehetőségekre, és amikor megtaláltam azt a területet, ahol jól éreztem magam, teljes erővel beletettem magam. A siker számomra ezért inkább a lehetőségek felismeréséről és az alkalmazkodásról szól.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra, vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Kenyhercz Kinga: Ügynökségi éveim alatt számos társadalmi célú kampányon dolgoztam, és ezek során értettem meg igazán, hogy a kommunikáció milyen erős társadalmi hatással bírhat. Különösen emlékezetes számomra a Vodafone számára készített nőnapi kampány, az „Ő” kampány, aminek az alapja egy nagyon egyszerű nyelvi felismerés volt: hogy a magyar nyelvben nincs külön szó a férfi és női „ő”-re, miközben a társadalomban még mindig számos előítélet létezik. Egy kreatív ötlettel hívtuk fel erre a figyelmet, és fantasztikus volt látni, milyen visszhangja lett nemzetközi szinten is. A másik fontos hatás azoktól a női vezetőktől érkezett, akikkel a pályám során találkoztam. Olyan emberektől tanultam, akik számára természetes volt, hogy a siker része a visszaadás. Ők mutatták meg számomra, hogy vezetőként felelősséggel tartozunk a közösségeink iránt is.
Bridge Budapest: Mit és hogyan mérsz sikernek – profiton túl? Milyen konkrét mutatók, visszajelzések, érzések jelzik számodra, hogy sikeres vagy?
Kenyhercz Kinga: Fontos mutató számomra, hogy a munkavállalók mennyire kapcsolódnak a szervezethez, és mennyire érzik jól magukat a munkahelyükön. A társadalmi programjaink esetében pedig vannak olyan eredmények, amelyeket nem lehet számokban mérni. Amikor olyan gyerekeket viszünk színházba, akik korábban még soha nem jártak ott, vagy amikor egy közös program során mosolyt látok az arcukon, az számomra ugyanolyan fontos visszajelzés. A gyerekek őszinte reakciói megmutatják, hogy sikerült-e valódi értéket teremtenünk.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Kenyhercz Kinga: Az életemet sokszor a kíváncsiság és a nyitottság formálta. Sokáig például kamionsofőr akartam lenni, később pedig szerettem volna matematikusként és régészként is dolgozni. Egy ideig földtudományokat tanultam külföldön, és klimatológiai kutatásokat is végeztem, de végül kommunikációs szakember vált belőlem. De ezt egy cseppet sem bánom, mert jó helyen vagyok.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Kenyhercz Kinga: A szüleim soha nem követeltek tökéletességet. Ha valami nem sikerült, az volt a természetes reakciójuk, hogy majd legközelebb sikerül. Utólag látom, mennyire fontos örökség ez. De azért üzennék a fiatalabb önmagamnak, mégpedig azt, hogy nem kell mindig 120 százalékon pörögni. Nem dől össze a világ, ha hibázunk. A hibákból tanulunk, fejlődünk, és sokszor ezek visznek előre.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Kenyhercz Kinga: Egy kreatív, nyitott és emberközpontú munkahelyen. Olyan közegben, ahol lehet kérdezni, vitatkozni, megérteni a döntések mögötti okokat, és ahol a hibázás nem kudarc, hanem a tanulás része. És ami a legfontosabb: az emberek érezzék, hogy annak, amit csinálnak, van értelme és hatása.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Kenyhercz Kinga: Egy empatikusabb világot. Sokszor egyszerűen nem látjuk, milyen kihívásokkal küzdenek mások. Különösen igaz ez a kisgyermekes családokra. A közösségi média gyakran egy idealizált képet mutat, miközben a valóság sokkal összetettebb. A bizonytalanságok, a nehézségek és a mindennapi küzdelmek ritkán jelennek meg a nyilvánosság előtt. A 21. század ráadásul olyan kihívásokat hoz, amelyekre nincs kész forgatókönyvünk. Éppen ezért azt kívánom a következő generációknak, hogy egy nyitottabb, megértőbb és befogadóbb világban éljenek. Egy olyan világban, ahol nemcsak a saját történetünket látjuk, hanem odafigyelünk másokéra is.
