A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Nagy Gréta, a Dandelion Group ügyvezetője is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Nagy Gréta: Már 10 évvel ezelőtt is volt egy kapcsolatfelvételünk, de végül a tavalyi évben csatlakoztunk csak. Ebben az együttműködésben nekem a társadalmi hasznosság és társadalmi felelősségvállalás a legfontosabb közös érték.
Azt érzem ugyanis, hogy vezetőként kötelességem, hogy ezek mellé az ügyek mellé odaálljak, cégtulajdonosként pedig abban is van felelősségem, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek a finanszírozásába is beszálljak, és támogassam például a Bridge Budapestet.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap, mint nap?
Nagy Gréta: Mi tanácsadóként cégeket szolgálunk ki, sok esetben nemzetközi nagyvállalatokkal is dolgozunk: a minőségből, szakmai színvonalból, etikából, korrektségből, ügyfélbarát hozzáállásból nem szívesen engedek. Számomra rendkívül fontos az is, hogy egy munkahelynek vezető szerepe van abban, hogy az emberek mentális és akár fizikai egészségét javítsa – nem véletlen, hogy képeztem is magam ebben a témában. A közös pont a Bridge Budapesttel részben ez: ők is alapvetően azt az egészséges és fenntartható társadalmat képviselik, amiben én is szeretnék élni, és amit a cégben, kicsiben meg szeretnék teremteni.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Nagy Gréta: Nekem sokszor jelent dilemmát, hogy munkahelyi vezetőként meddig van jogom bármiben is állást foglalni, ami az egyén életvitelével, szabadságával, önbecsülésével kapcsolatos. Próbálok kínosan ügyelni arra, hogy ne lépjem túl a hatáskörömet ebben.
Ugyanakkor a koronavírus-járvány időszakában, amikor én is két gyerekkel dolgoztam itthonról, eljött az a pont, hogy döntenem kellett. Hogy úgy csinálunk-e a továbbiakban is, mintha minden business as usual menne, vagy erősítsem a kollégáimban azt, hogy valószínűleg lesznek rossz hírek, de azt is mindig meg fogom velük osztani, mert a bizonytalanságnál nincs rosszabb.
Ott éreztem meg azt, hogy nekem annál nagyobb a felelősségem, mint hogy kiosztom a munkát és számon is kérem azt. Megértettem, hogy vezetőként a munkavállalók nyugalmáért, biztonságérzetéért is sokat tehetek. Fontos még, hogy nemcsak a lelki, de a testi egészség védelmére, a szűrővizsgálatokra is bátorítsuk a dolgozókat, személyes példamutatással.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Nagy Gréta: 9 éves koromtól zenélek, a gyerekeimmel pedig dobolok. Viszont azt még gyerekkoromban, a szüleim segítségével felismertem, hogy nem vagyok elég jó zenész ahhoz, hogy ebben ki tudjak teljesedni. Ezért inkább más irányba tanultam, és végső soron megtaláltam önmagamat abban, amit most csinálok.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Nagy Gréta: 31 évesen, teherbeesési nehézségek kapcsán kezdtem el önismerettel foglalkozni, és azt gondolom, sokkal jobb lett volna ezt korábban elkezdeni.
Ugyanakkor – noha a tanácsom az, hogy a fiatalok ne halogassák az önismereti munka megkezdését – azt is látom, hogy a növekedési ugrásoknak, a személyiségfejlődésnek megvannak az életkori időzítései. Ezeket nem lehet korábban kikényszeríteni, illetve az önismeretben nemcsak a terápia segíthet. Én például nagyon sokat köszönhetek a terápia mellett a munkahelyi közösségnek is, ami mindig megtámaszt, ami bölcsességgel, információkkal lát el.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Nagy Gréta: A gyerekkorom egy része a hiánygazdaságban telt, ebben a tekintetben a mi gyerekeink egy más világban nőnek fel. Ami nekem elvként a gyereknevelés kapcsán megfogalmazódik, az a következetesség, a támogatás, illetve a meggyőzés a manipuláció helyett.
A munka szeretete szerintem nagyon fontos, szeretném a következő generációnak átadni, hogy nem csak azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk, hanem ideális esetben azért is, mert a munkánknak értelmét látjuk, örömünket leljük benne. Persze nem csak és kizárólag az önérdekérvényesítés fontos, hanem a közösség, a csoportérdek is. Nem szeretném, hogy a gyerekeink elszalasztanák a munka, a teremtés örömét, mint lehetőséget, csak mert elhalmozzuk őket alanyi jogon járó javakkal. A munka öröme, a bér értékének ismerete és a fejlődés szerintem nagyban hozzájárul a boldogságunkhoz.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Nagy Gréta: Már annak nagyon örülnék, ha a társadalmunkban szélesebb lenne az a réteg, aminek nagyobb cselekvőképessége, mozgástere van, és ezáltal a mostaninál több jutna azon társadalmi rétegek segítésére, akik ebben korlátozottak.
A jövő generációjával kapcsolatban szerintem fontos lehet egy hiteles mentor szerepe, illetve az egyensúly megtalálása is: becsülni őket, hinni, hogy meg tudják ugrani a kihívásokat, ugyanakkor határokat húzni, hogy ne az legyen a megélésük, hogy bármit szabad. Sajnos amíg a társadalom szorong, retteg, utálkozik, amíg nem az értékteremtésen, hanem az elszigetelésen van a hangsúly, addig nem fogunk tudni nagy változásokat elérni.
