A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Patai Krisztina, a Future Talents Consulting alapítója is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Mikor és miért csatlakoztatok a Bridge Budapesthez, miért fontos nektek ez az elköteleződés?
Patai Krisztina: 2023 év végén csatlakoztunk. Igazából azért volt fontos nekünk, mert a cégünk kicsi, én vagyok a tulajdonosa, és eljutottam oda, hogy fontos lett a giving back szemlélet. Támogatom a református közösségemet, de amellett gondoltam, hogy jó lenne egy társadalmi ügy mellé állni. Mindig úgy éreztem, hogy ugyanazok az értékek fontosak számomra, mint a Bridge Budapestnek, csak nem tudtam őket ennyire a nevükön nevezni. Minden program mellé teljes mellszélességgel oda tudok állni. Inspirálóak azok a programok is, amikre együtt lehet járni. Nem a látszatra mennek, hanem van egyéni és céges hasznuk is, ami nem feltétlenül a profitban mutatkozik meg, hanem inkább a szemléletformálásban.
Bridge Budapest: Vezetőként milyen értékeket követsz nap mint nap, és mi az, amiből sosem engednél?
Patai Krisztina: Magánemberként és vezetőként ugyanolyan vagyok. Számomra nagyon fontos, hogy az adott szó be legyen tartva. Tehát az én igenem az igen, a nemem meg nem. Ebben mindenki biztos lehet. A lelkiismeretem nem bírja, hogy ne legyek fair a munkatársaimmal, így win-win helyzetekre és igazságosságra törekszem. Nincsenek játszmák, amit szeretnék, azt elmondom, ha időre oda kell érnem valahova, ott vagyok. Emellett fontos azért a rugalmasság is abban a tekintetben, hogy megpróbálok alkalmazkodni a helyzetekhez.
Bridge Budapest: Számodra miért kiemelten fontos a pontosság, mi az, amit ezzel közvetíteni szeretnél?
Patai Krisztina: Nekem ez a természetes, szerintem a neveltetésemből is jön: a pontos érkezéssel megtiszteled a másikat. Ettől függetlenül nem vagyok egy rendmániás 100%-osan rendezett ember, de úgy 80-85%-ban mondanám ezt igaznak magamra. Apukám volt nagyon pontos ember, hogy ha háromra ott kellett lenni valahol, akkor mi háromra ott voltunk. Nagyon érdekes, hogy a férjemmel is mi is ilyen család vagyunk. Mindegy, hogy három hónapos a gyerek, vagy nyolc éves, családi norma a pontosság.
Bridge Budapest: Mikor vált számodra egyértelművé, hogy vezetőként nagyobb hatást tudsz elérni, mint átlagemberként?
Patai Krisztina: Most már több mint 10 éve vagyok vezető. Ennek ellenére három éve, egy Bridge Budapestes interjú alatt gondolkodtam el arról, hogy milyen hatásunk van, mit akarok, mások mit gondoljanak rólam. Azóta is tart ez a folyamat.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Patai Krisztina: Sok minden akartam lenni, de leginkább beszélni, előadni szerettem, beszédes gyerek voltam. Nagynéném mindig meg is kérdezte, hogy ez a gyerek jogász lesz? A jogi karra is felvételiztem, de nem vettek fel másodjára sem, úgyhogy szociológus lettem. Aztán amikor a diplomamunkámat vittem a villamoson az ELTE-re, már fejvadász gyakornok voltam, és azt éreztem, hogy a fejvadászattal megtaláltam azt, amit szeretek csinálni. Sokat kell beszélni, hiszen be kell mutatkozni a cégeknek, megmutatni, miben vagyunk jók, el kell tudni adni magunkat, tehát a kommunikáció kiemelten fontos.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Ha üzenhetnél valamit a korábbi, pályakezdő énednek, mi lenne az?
Patai Krisztina: Azt üzenném a fiatalkori énemnek, hogy jobban higgyen magában. Amikor gyakornok voltam, akkor Magyarország leggyorsabban növekvő fejvadász cégénél dolgoztam. A felettesem nem szerette volna, ha a hat hónapos időszak után a cégnél maradok, én viszont azt éreztem, végre megtaláltam a helyem, rátaláltam arra, amiben jó vagyok. Nagyon leforrázott, hogy a felettesem másképp gondolta. Két tanácsadó kollégámat is megkérdeztem, szerintük a cégnél lenne-e a helyem. Azt mondták, hogy igen, úgyhogy menjek be az ügyvezetőhöz, és mondjam meg, hogy a cégnél akarok maradni. Még le is írtam egy lapra, mit fogok neki mondani. Olyan jól sikerült a beszélgetés, hogy az ügyvezető az operációs vezető mellé rakott, felkarolt, cipelt magával mindenhova, adott olyan feladatokat, amelyek segítettek fejlődni, és másfél éven belül 50 ember közül a legjobbá váltam. Emiatt minden fiatalnak azt üzenném, hogy higgyen jobban magában. És ha ő tudja, hogy tetszik neki az a munkakör, akkor csinálja. Én még fejvadász vagyok, de az a vezető, aki annak idején el akart engem küldeni, már nem az.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat? Milyen munkakörnyezetet igyekszel teremteni?
Patai Krisztina: Kicsi cég vagyunk, ahol ennek ellenére tudnak fejlődni az emberek. Nekem magamnak is fontos a tanulás, és igyekszem teret adni annak is, hogy a többiek tanuljanak. Szerintem fontos az, hogy a munkavállalónak hiteles vezetője legyen, és hogy őszinte visszajelzéseket kapjon. Vezetőként az is a dolgunk, hogy támogassuk az embereket, hogy tiszták legyenek a játékszabályok. Egy olyan munkahelyen jó dolgozni, ahol az együttműködés fontosabb, mintsem az, hogy megosszák vagy agyonterheljék az embereket. Nem vagyunk robotok.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni, milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Patai Krisztina: Illúzióim nincsenek, de egy olyan világot szívesen elképzelnék, ahol nagyobb hangsúly van az együttműködésen, egymás segítésén, mintsem a versengésen. Mert jelenleg az anyák a játszótéren egymást igyekeznek túllicitálni a gyerek fejlődésében, a gondoskodásban, azon versengenek, kinek hány évesen megy oviba a gyereke, aztán az iskolás hány különórára jár. Pedig a self motivation sokkal fontosabb annak érdekében, hogy az a gyerek aztán elérjen valamit. Ráadásul legkésőbb 50-100 év múlva nem az számít majd, ki járt a Harvardra, aztán milyen menedzser lett belőle, hanem az, hogy az emberek mit egyenek, mit igyanak. Csak akkor tudunk nyerni ebben a nagy játékban, ha versengés helyett összefogunk.”
