A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, elkötelezettek a jövő generációiért.
Közéjük tartozik Somogyi András is, aki a Bosch csoport humán erőforrásért felelős alelnöke Magyarországon és az Adria régióban.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok a Bridge Budapesthez?
Somogyi András: Az Edisonplatformhoz három éve csatlakoztunk, mégpedig azért, mert ez egy olyan kezdeményezés, ami nagyon passzol a mi elképzeléseinkhez. Az oktatással, hátrányos helyzetű emberekkel, fejlesztéssel és az innovációs szemlélet edukációjával is foglalkozik, valamint olyan megoldásokat nyújt társadalmi kérdésekre, amelyekkel mi is tudunk azonosulni. Nagyon élvezem, hogy részesei vagyunk ennek.
Bridge Budapest: Mik azok az elvek, amikből vezetőként soha nem engedsz?
Somogyi András: Nem tudom, elvnek nevezhető-e, de a legfontosabb a számomra az, hogy szeretnék jó ember lenni. Ez a cél sok vezetői döntésem mögött ott van.
Azt gondolom, ahhoz, hogy valaki jó ember legyen (akár a magánéletében, akár a munkában), elsősorban korrektnek, transzparensnek és őszintének kell lenni. A transzparencia persze kihívás, hiszen vezetőként minden egyes döntés minden részletét nem oszthatom meg a kollégákkal, de arról meg vagyok győződve, hogy az adott szituációhoz mérten a legmagasabb szintű transzparenciát kell nyújtani. Erre a munkavállalók részéről is óriási igény van.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor értetted meg azt, hogy a hatásod túlnyúlik irodád keretein? Mióta fontos a számodra a társadalmi felelősségvállalás?
Somogyi András: A Bosch kultúrájának szerves része, hogy aktívan hozzájáruljon a közösségek jólétéhez. Ennek megfelelően meghatározott célok mentén jelenleg is aktív szponzorációs és adományozási stratégiát folytatunk. Ugyanakkor mi nem csak anyagi támogatásban gondolkodunk, hanem célunk, hogy közvetlen környezetünkben is érdemi, hosszú távú hatást érjünk el felelős vállalati szerepvállalásunkkal.
Persze fontos a pénzbeli támogatás biztosítása, de legalább olyan fontos az is, amit a két kezünkkel teszünk. Ezt akkor értettem meg, amikor közel tíz éve voltunk Gyöngyösön egy napköziotthonban, ahol hátrányos helyzetű gyerekek élnek. Az osztályommal festettünk, rendet raktunk, játszóteret újítottunk fel. Máig emlékszem, mennyit jelentett ez akkor és ott, mennyire hálásak voltak azok az emberek, akik ott dolgoztak.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Somogyi András: Valószínűleg kukásautós, ahogy nagyon sok kisfiú. Egy biztos: nem volt a fejemben az, hogy én valaha HR szakember leszek, és vezetői ambícióim sem voltak. Sportoltam sokat, úsztam és kosárlabdáztam is versenyszerűen. A kosárlabdában irányító voltam, ami valószínűleg nagyban befolyásolta a személyiségem, a fejlődésem, mert a csapat iránti elhivatottság, és az, hogy szeretek részt venni a dolgok irányításában, innen is eredhet.
Az, hogy egy multinacionális vállalatnál dolgozzak, egyébként az egyetemen fogalmazódott meg bennem. Már ott biztos voltam benne, hogy ha HR területen fogok dolgozni, akkor mindezt egy nagyvállalatnál tudom elképzelni.
Bridge Budapest: Milyen tanács segített volna fiatalon az utadon, milyen tanácsot adnál a mai fiataloknak?
Somogyi András: Közel 20 éve vagyok a szakmában és számos olyan ember van, aki így vagy úgy támogatott a munkám során, és akiktől sokat tanulhattam. Az egyik tanácsom ezért talán az lenne, hogy a fiatalok mindig járjanak nyitott szemmel, mert mindenkitől lehet valamit tanulni. Ha mást nem, hát azt, hogyan nem szeretnénk csinálni.
A másik, hogy mennyire fontos rugalmasnak lenni. A fő irányt persze nem szabad elveszíteni, de nem jó, ha kényszeresen ragaszkodunk ahhoz, amit elképzeltünk. Fontos az is, hogy a problémákat igyekezzünk feladatként kezelni. Ugyanis, ha feladatokat csinálunk a problémákból, akkor kikerülnek belőle az érzelmek, és amint feladat lesz, már nagy eséllyel meg is lehet oldani.
Ezeken felül persze a szorgalom és a kitartás is olyasmi, ami nem maradhat el. Egy nagyvállalatnál rengeteg feladat van, amiket fel kell venni és meg kell csinálni.
Bridge Budapest: Milyen az a munkahely, ahol a jövő munkavállalóit szívesen látnád?
Somogyi András: Majdnem lehetetlen megjósolni, milyen munkahelyeink lesznek 20 év múlva, bár kicsit provokatívan én azt is szoktam mondani, hogy ha egy adott munkahelyen belül máshogy is fogunk működni, mások lesznek a kulturális alapértékek, a kommunikációs technikák, a munkahely az munkahely marad. A technológia és a kommunikáció biztosan sokat fog még változni, én úgy gondolom, hogy egy idő után le fog tisztulni.
A kommunikációban az őszinteség, a nyíltság szerintem nagyon hangsúlyos lesz, mert a mai fiatalok már nem fogadják el, hogy azért, mert te azt mondod, hogy ez úgy van, akkor az úgy van és kész. A transzparenciának és a bevonásnak egyre elterjedtebbnek kell lennie.
Ezeken felül erős közösségekkel képzelem el a jövő munkahelyét. A fiatalok ma még nem igazán értik, hogy mennyire szükségük van az élő közösségre. Van egy erős elszigetelődési tendencia, ami ellen egy jó munkahelyi közösség is sokat tud tenni. Úgy gondolom, hogy sokkal-sokkal szebb az élet, ha az embernek személyes interakciói vannak.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni?
Somogyi András: Egy olyan világban szeretnék élni, ahol a tényleges értéket nem a „self-marketing” határozza meg, hanem a realitások és az, hogy milyen valódi hatást tudunk gyakorolni a környezetünkre. Ebben a világban helye van a jónak és a rossznak egyaránt, és fontos, hogy mindkettőt láttassuk, hiszen csak így érthetjük meg igazán a helyzetünket és fejlődhetünk. Hiszem, hogy a legnagyobb eredmények és sikerek akkor születnek, ha értéket teremtünk, nemcsak az üzleti eredményekben, hanem az emberek életében és a társadalomban is.
